Si vis pacem, para bellum!

Lovas István nyílt levelei (2005. szeptember 15.)

Solymosinak: ön ismét nem a kormány hitvány gazemberségeit, aljasságait, korrupt pályázatait, pénzügyi botrányait támadja...

 

 

 

 

 

ISMERŐS ARCOK

ROCKEGYÜTTES



Kedves Nyerges Attila (énekes, szövegíró), Práder Vilmos (elektromos gitár), Galambos Nándor (basszus) és Kovacsik Tamás (dobos)!



Szélbe kiáltok címmel megjelent második nagylemezetek megjelenéséhez a legnagyobb tisztelettel és szeretettel adózok nektek.



Új albumotok egy dalában Ruszkik haza! címmel énekeltek az 1956-os népfelkelésről és szabadságharcról, amely – túlzás nélkül - megrengette a világot. Vannak, akik a magyar forradalomtól kezdve dátumozzák a szovjet birodalom széthullásának kezdetét.



A dalban méltó emléket állítotok a hős Pongrátz Gergelynek, ami nem csak önmagában fontos, de azért is, mert ’56-ról nem igazán születtek dalok, tán – még a nyolcvanas években – az EAST nevű zenekar dalán kívül. A Ruszkik haza olyan dal, amelyet nehéz hallgatni a legnagyobb meghatottság nélkül.



Tudom, kedves Attila, hogy nagyapád is az Andrássy út 60 „vendége” volt és hogy e dal is nagyon mélyről fakadt.



A jobboldalnak - amely oly sok területen került hátrányba a baloldallal szemben – sajnos dalai se nagyon vannak. Nem úgy, mint a baloldalnak. Csak emlékezni kell például arra, hogy annak idején hányan hallgatták és énekelték a „nueva canción chilena” dalait. Allende 1970-es választási kampányai alatt ezt a feliratot lehetett olvasni az ország oly sok helyén: „Dal nélkül lehetetlen a forradalom”. A „Népi Egység” idején pedig világszerte mennyien hallgatták annak a Victor Jarának a koncertjeit, akit egyébként 1973-ban népszerűsége miatt meggyilkoltak. Talán az sem véletlen, hogy Pinochet az amerikaiak által támogatott államcsíny után betiltotta az Andokban használt fuvolát és a charangót, a mandolin-szerű gitárt. Ugyanakkor ki hallott már dalt az 1968-as csehországi, kommunistaellenes forradalomról?



Tudom azt, hogy a ti – az igazi bátrak – dalaitokban felbukkant már Wass Albert, Erdély és Trianon, de költöttek már dalt a Mária Valéria híd átadásáról is. Korábbi lemezetek pedig ezzel a címmel jelent meg: Egy a hazánk. Ezzel a lemezzel &uac
ute;gy megdöbbentettétek a közönséget, hogy a Sziget fesztiválra már el sem fogadták jelentkezéseteket az igazi gyávák, a multik mocskos cselédjei.Az viszont jó, hogy hallani lehet titeket a Magyar Szigeten és olyan helyeken, ahová nem ér el a koalíció pénzügyi- és erőszakembereinek szőrös mancsa.



Csak remélem, hogy az államilag patronált, álbátor, vérSZDSZ-es (itt a „vér” a „vérciki”, stb. szavak mintájára született, amit csak egy SZDSZ-es képes félremagyarázni) Prieger-féle Anima Sound System és sickratmenek helyett a jobboldali média is titeket fog játszani és reklámozni.



Köszönet munkátokért, dalaitokért és csodálatos új lemezetekért.



Simonyi András

Magyarország washingtoni nagykövete



Tisztelt Uraim!



Az MTI angol nyelvű hírszolgálata szeptember 9-én azt a hírt közölte, hogy ön Clevelandben szeptember 28-án koncertet ad, és a bejövő pénzt a Katrina forgószél áldozatai segítségére kívánja fordítani. Önnel együtt lép fel majd Alexander Vershbow, az Egyesült Államok szöuli nagykövete, Daniel Poneman volt elnöki tanácsadó is.



Nagyon megható. Az különösen megható lenne, ha egyszer a budapesti kormány néhány tagja adna koncertet a magyarországi és erdélyi árvizek károsultjainak megsegítésére. Arról most ne is beszéljünk, hogy kinek a hibájából vált pokollá az amerikai Dél egy része.



Ön egyébként az ország eddig talán leg-SZDSZ-esebb aurájú képviselője, noha a verseny nem könnyű, hiszen egyik elődje Zwack Péter volt, az egypárti zsarnokságból a korrupt spekulánsok uralmához vezető átmenetet követő első washingtoni nagykövet. Ennek bizonyítására elegendő lenne felsorolni azokat a rendezvényeket, amelyekre ön szinte hívás nélkül is rohan részt venni, és azokat, amelyeket elutasít. Az is jellemző, hogy az ön munkája ellen a Magyar Nemzetben megjelent támadást a budapesti amerikai nagykövet utasította vissza ugyanott, nagy haraggal. Tudjuk, hogy ez a követség – amely például Pongrátz Gergelyt élete végéig elfelejtette meghívni - kinek az oldalán áll.



A mostani levelem ugyanakkor nem ezért íródott. Hanem azért, mert ön a zenélés közepette megfeledkezik elemi és alapvető kötelességéről. Arról, hogy az Egyesült Államokban tartózkodó és vészhelyzetbe került magyar állampolgárokon segítsen.



Hogy az ön követsége e helyett mit csinál, annak bizonyítására idézem most azt az interjút, amelyet a www.NewYork PolgariKor.com internetes oldalon, az úgynevezett „Neményi”-televízióban bárki láthat, ha rákattintva a médiaajánlatra, megtekinti Szilágyi Ákosnak azt az interjúját, amelyet Kovács Magdoln&aacu
te;val és Zarándi Magdával készített.



A hirtelen jött menekülési kényszer miatt útlevelük a new orleansi, úgynevezett Veteran’s Administration épületében maradt. Kutatói munkahelyükre tehát nem engedték be őket és így a Tulane Egyetem orvosi fakultásán – nyolcemeletes vasbeton épület - kerestek menedéket. Hamarosan megszűnt az áramszolgáltatás és csak telefonon tudták tartani a kapcsolatot a külvilággal. Egy idő után egyébként már a WC-k sem működtek. A mentés pedig nagyon, nagyon lassan kezdődött meg.

Jellemző, hogy – mint elmondták – a kórházból nem a kormány szállította el a betegeket, hanem a kórház által bérelt magántársaságok. Négy nappal később, csütörtökön hirtelen rengeteg helikopter kezdett körözni fejük fölött. Mindez – nyilván „véletlenül” – egybeesett George W. Bush elnök öbölbeli látogatásával. A nagy helikopteres mentőakció este 7-kor hirtelen megszakadt.

A két magyar hölgy az éjszakát az épület garázsának betonján töltötte. Mellesleg nejlonzacskóba végezték dolgukat. Végül is pénteken mentették ki őket a helikopterek.

Felhívták a washingtoni nagykövetséget, hogy ideiglenes útlevéllel hazatérhessenek. Ott azt mondták nekik, hogyha péntek, vagyis aznap 4-ig nem érnek oda, akkor csak kedden tudnak velük foglalkozni, mert „életbe lép a háromnapos ünnep”.



Ha ön nem lenne olyannyira SZDSZ-sticchü, La Fontaine egyik ismert tanmeséjét idézném, amelyikben mialatt a tücskök zenélnek, a hangyák dolgoznak. De önnek a parabola annyit ér, mint falnak a ráhányt borsó.

Lehet, persze, hogy túl udvarias vagyok és ön a borsó.





A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL ÉS AZ MTI

VEZETŐI



Uraim!



2005. szeptember 7-én az MTI a következő mondattal kezdődő szöveget adta ki: „A magyar gazdaság az első félévben a GDP alapján számítva 3,5 százalékkal – a világgazdasági tendenciáknak megfelelően a tavalyinál lassabban, de az Európai Unió átlagánál lényegesen gyorsabban – növekedett – állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH”.



Mivel a jelenlegi kormánynak és intézményeinek összehangolt taktikája az, hogy pereljék a jobboldali újságírókat (amit remélek, a következő kormány hasonló módon folytat, vagyis a balliberális sajtó minden sértő állítását perelve – főleg egy olyan bírósági környezetben, ahol a valóság bizonyítása is a bírói önkény kérdése), nem akartam akár csak az egyiküknek, akár csak a másikuknak címezni ezt a levelet. Hiszen ha az MTI vezetőjének címzem, kiderül, a KSH szövegét vették át, ha pedig a KSH- vezetőjének, kiderül, hogy az MTI tet
te hozzá a puszta tényekhez a kommentárt.



Ezért szól a levél mindkettőjüknek.



Talán tudják azt, hogy a magukra valamit is adó újságíró-iskolákban már a legelején megtanítják a tanulóknak azt, hogy a hírt a kommentártól külön kell választani. Botrány, az MTI/KSH-közlemény nem hogy ezt nem teszi, de szépítő kommentárt fűz a lehangoló hírhez. Ugyanis a tény az, hogy a magyar gazdaság bruttó hazai teljesítménye 3,5 százalékkal nőtt, amely lassabb a tavalyinál. A szépítő kommentár pedig a gondolatjel közé helyezett szöveg.

Noha elvárható lenne, e két, adófizetői pénzből működő intézményből a tényeket tudjuk meg, mindenfajta kozmetikai pakolás nélkül.



Egyébként tudnának idézni egyetlen példát arra, hogy az Orbán-kormány idején, amikor Dorogi Sándor vezette az MTI-t és Mellár Tamás a KSH-t, mikor adtak ki hasonló, szépítő kommentárral kevert szomorújelentést?



Milyen érdekes, hogy két nappal később, szeptember 9-én az MTI/Reuters jelzéssel az MTI prágai keltezésű híre e két mondattal indult:



„Az év második negyedévében a cseh gazdaság kilenc éve nem tapasztalt gyors ütemben bővült. A bruttó hazai termék reálértékben 5,1 százalékkal állt az egy évvel korábbi szint felett, szemben az elemzői várakozásokban szereplő 4,8 százalékos éves ütemmel.”



Ha önök következetesek lettek volna, akkor ezt az idióta jelentést kellett volna kiadniuk:



„Az év második negyedévében a cseh gazdaság kilenc éve nem tapasztalt gyors ütemben bővült. A bruttói hazai termék reálértékében 5,1 százalékkal állt az egy évvel korábbi szint felett, ami meghökkentő növekedés, ugyanis a cseh gazdaságnak a világgazdasági tendenciáknak megfelelően a tavalyinál lassabban kellett volna növekednie. A cseh gazdaság egyébként az Európai Unió átlagánál és a magyar gazdaság növekedésénél is messze nagyobb ütemben nőtt”.



Ha a jövőre hivatalba lépő új kormány elfelejtené önöket félrelökni az első hónapokban, remélem, hasonló kommentárokkal folytatják majd akkori tevékenységüket, hiszen a következetesség erény.



Solymosi Frigyes

A Professzorok Batthyány köre egyik alapítója és elnökségi tagja



Nem akartam a szememnek hinni. Már ismét ön. Késéssel ért el az ellentábor lapjában, az Élet és Irodalom című hetilapban írt cikke. Azért késéssel, mert a küldő a hírt csak a bicskei e-mail címemre küldte.



Ön akkor, amikor végre megszületett egy olyan jobboldali alapítvány, amelyre a legégetőbb szüksége lenne ezen intézm&
eacute;ny nélküli oldalnak, annak is nekiment. És ismét a másik oldal lapjában. A Dr. Gaudi-Nagy Tamás európai jogi szakjogász által alapított Nemzeti Jogvédő Alapítványt támadta meg, amely már annyi segítséget nyújtott a rendőrség és más szervek által zaklatottaknak és biztosított nekik jogsegélyt. Ön nekik ment: hihetetlen, de ez történt.



Ön ezt írja Sajtóetika és az alapítványok címet kapott cikkében: „A közelmúltban a rádió Vasárnapi újságjából értesülhettünk a Nemzeti Jogvédő Alapítvány létrehozásának tervéről. E szerint: ’Az Alapítvány szándéka szerint ingyenes jogvédelmet nyújt a rendőri és egyéb adminisztratív önkény áldozatainak, valamint segíti azokat is, akiket például azért perelnek be, mert az igazat írják meg, csakhogy a bíróságokon veszítenek. Ugyanis furcsa módon a valóságbizonyítás manapság egyre kevésbé érdekli a törvények alkalmazóit.’ E kemény (és méltatlan) kritika ez a jogszolgáltatók számára: csodálkozom, hogy az illetékesek nem emelték fel hangjukat e minősítéssel szemben.”



Sólymosi professzor ezután igaza alátámasztására idézi a „Helyreigazítás-gyűjtemény a Magyar Nemzettől” című összeállítást, amely az Élet és Irodalom 2005/16-os számában jelent meg azzal a kommentárral, hogy a jobboldali lap cikkeiben „még egy csecsemő számára is kiviláglik a hazugság, a lejárató cél”.



Azzal most ne törődjünk, hogy Solymosi nemrégiben egymást követően két cikket is publikált a Magyar Nemzetben. Csak remélhető, hogy az ő cikkeit az olvasni tudó csecsemők elkerülték.



Egyébként, mint ön is tudja, csak nem említette, az Alapítványról én számoltam be jegyzetemben. Azt is elmondtam, hogy honoráriumomat a rádió közvetlenül e szervezetnek utalja át. És a hallgatók pénzügyi támogatását kértem az Alapítvány részére.



Hogy ön ismét nem a kormány hitvány gazemberségeit, aljasságait, korrupt pályázatait, pénzügyi botrányait támadja, hanem egy ilyen nemes, pozitív kezdeményezést, arra egyszerűen szavakat nem találok. Illetve találnék, csak nincs kedvem egy olyan bíróhoz rohangálni tárgyalásra, aki a valóság bizonyítására nem kíváncsi. Ismét szégyellje magát.



Magyar Demokrata - kuruc.hu