Si vis pacem, para bellum!

Eva Maria Barki beszéde Váralján

Az asszimilálódást még erösíti és gyorsítja az Európai Unió által gyakorolt hatás, az egyenlöség elve minden Európai Uniós polgár között – ami öszhangban van az amerikai felfogással. Emlékezetes az amerikai delegációvezetö Campelmann kijelentése az 1991-es Genfi kisebbségi konferencián, a magyar aggályokra utalva: "Asszimiláció ? Ez semmi rosszat nem jelent, söt ez egy nagyon pozitív dolog !"



"Magyar összefogás országok és pártok határain túl -közös harc, közös gyözelem"

IV. Polgári Körösök Országos Találkozója



Váralja, 2005 szeptember 10.

Tisztelt Polgári Körök, kedves magyar barátaim a határainkon innen és határainkon túl !



Elöször szeretném kifejezni mély szolidaritásomat a székelyföldi, Székelyudvarhelyi árvízkárosultataikkal. Remélem, hogy hamarosan legalább a legsúlyosabb szenvedést lehet enyhíteni. Segítségünkre van szükségük, anyagi segítségre, ezért kérek mindenkit, mutassuk ki legalább anyagilag, hogy a Székelyföld közelebb van hozzánk mint az indiai óceán és a Tsunami katasztrófa.



De nem csak anyagi segítség kell. Most augusztusban hét év után elöször voltam ismét Erdélyben, és láttam, személyesen tapasztaltam, hogy lényegesen nem változott az emberi jogi helyzet, a kollektív jogok kapcsán egyáltalán nincs elörelépés.



Ami változott az az, hogy a magyarok is a román hatóság részei lettek, hogy a magyarok is képviselik azt a román politikát, amely a magyarságot csak a román alkotmány keretein belül, tehát csak az egységes nemzetállam keretében türi el, más szavakkal azt a román politikát, amelynek célja Ceausescu elött és Ceausescu után sohasem változott: asszimiláció és homogenizáció.



Hasonló helyzetet látunk más határon túli területeken is. Mindenhol, ahol a magyarság képviselöi a kormány részvevöi vagy másképpen össze vannak fonódva államhatalmi elemekkel, ott már elvileg egy igazi magyar érdekképviselet nem lehetséges. A saját kormány ellen nem lehet harcolni, két úrnak nem lehet szolgálni. A tortából csak
a bársony székekben ülök kapják a habot, a nép továbbra is nyomorog. Mivel a külsö látszat azt sugallja, hogy minden rendben van, a magyarság továbbra is egy másodrangú és elnyomott nép marad a saját hazájában.



Kedves barátaim,

sokkal több figyelmet kell fordítani a határon túli magyarság helyzetére, sokkal több segítségünk szükséges. Nem csak szükséges, hanem ez a kötelezettségünk is.



A nemzetközi fórumoknak és a nemzetközi államközösség kötelezettsége is lenne, az emberi és kollektív jogok megsértésének felmutatása és elitélése. De mit lehet elvárni, ha a saját képviselet hallgat, ha a magyar kormány hallgat, ha mi is hallgatunk ? Az "apeasement" politikája a nyugalom érdekében a történelemben még mindig megbosszulta magát.



A magyarság helyzetében különösen magas az ár. Ne csapjuk be saját magukat és mondjuk ki világosan: A mostani politika hosszútávon egyenesen az asszimilációhoz vezet és a mindenkori magyar kormány ezzel egyetértett. A jószomszédság, a nyugat parancsai, de a kényelmesség is priorítást élvezett a határon túli magyarság sorsa felett. Minden más szólam nem öszinte.



A határon túli magyarok az asszimilálódás sínén vannak, ez egyirányú zsákutca, ahonnan nincs visszafelé vezetö út . Intó példák az Elzász, de intó példa a Várvidék Ausztriában is. Egy magára hagyott népcsoport nem képes ellenállni az asszimilizációs nyomásnak.



Az asszimilálódást még erösíti és gyorsítja az Európai Unió által gyakorolt hatás, az egyenlöség elve minden Európai Uniós polgár között – ami öszhangban van az amerikai felfogással. Emlékezetes az amerikai delegációvezetö Campelmann kijelentése az 1991-es Genfi kisebbségi konferencián, a magyar aggályokra utalva: "Asszimiláció ? Ez semmi rosszat nem jelent, söt ez egy nagyon pozitív dolog !"



A másik veszély a kivándorlás. A magyarok kivándorlási száma írtózatosan magas: a nagy háború utáni érvágás után - 1956, kommunista diktatúra – most is túl nagy azoknak a száma, akik elmennek nyugat felé. Erdélyböl több mint 500.000 ember hagyta el a szülöföldjét az utolsó 15 évben, Vajdaságban 100.000 – számok, amelyeket a politikusok nem szívesen hallanak, de amelyek bizonyítékul szolgálnak a kudarcpolitikáról.





Kedves barátaim,



ez a mai helyzet. Ez a 15 éves magyar politika képe, ez a 15 éves magyar külügy tehetetlenségének az eredménye. És nem látszik semmilyen fény a horizonton. 15 év után még mindig nincs koncepció, 15 év után még mindig nincs a jövöre orientált nemzetstrat&eac
ute;gia, amely a határon túli magyarság megmaradását biztosítaná. Vagy ez a jövöben sem a cél ? A magyarság feláldozása már régen a paktum része, a nyugati hatalmak érdekében ? Sok jel arra mutat. Az alapszerzödések a NATO-ba való belépésnek az ára voltak. De miért nem volt téma a határon túli magyarság egyáltalán az Európai Unióba történö belépési tárgyalások során ?



Kifizetödött, hogy a NATO és az EU belépés miatt Magyarország feláldozta a határon túliakat? Érdemes volt ? Most elönyösebb a helyzetünk ? Minden öszinte válasz kell hogy legyen : nem. Nagyon rossz üzlet volt. Éppen tegnap Bécsben valaki kérdezte tölem: "Miért van az, hogy pont a magyarokat mindig becsapják és átverik ? Most ismét – az EU-ban is - ök a nagy vesztesek"



Nem akartam mondani neki, hogy miért. Mert nincsenek államférfiak, hanem csak reálpolitikusok, mert nincs összefogás, és ott ahol lenne, ott akadályozzák a Szatmáriék és mucuskák .......



Kedves barátaim, a magyarság még sohasem volt ilyen rosz helyzetben, még sohasem volt kitéve ilyen fenyegetö veszélynek mint ma. A környezö országokból az agresszív nacionalizmus és az asszimilációnyomás fenyegeti; az EU-tól az értékellenes, nemzetellenes, multikulturális tendencia valamint a globalizmus. Az anyaország ez ellen nem is próbál védekezni, belügyben a polarizáció és külügyben az "apeasement"politika ("lecsendesítö") jellemzö. És itt nincs különbség a szocialista és az úgynevezett polgári kormányok között, csak a stílusban és az eszközök kiválasztásában vannak differenciák. Sajnos egyik kormány sem dicsérheti magát hatásos és eredményes politikával, egy kormánynak sem sikerült, Magyarországnak és a magyarságnak az öt megilletö poziciót biztosítania Európa Közepén és ezzel Európában.



Ami a határon túli magyarságot illeti, még mindig hiányzik egy célelképzelés, egy összefogó terv, egy jövöbeni stratégia.



Ami eddig elhangzott, a statusztörvény, magyar igazolvány, kettös állampolgárság – ez mind nem javítja az emberek helyzetét a szülöföldjükön, ott ahol kellene – otthon – nem segíti elö az etnikai megmaradást. A szocialista szülöföldprogram is túl kévés és nem is kezdödött el.



Mindez végeredményben semmi más mint egy fájdalomcsillapító, hogy ne fájjon annyira a kilátástalan helyzet, hogy jobban lehessen elviselni az elhibázott politikát.





Kedves barátaim,



A fájdalomcsillapító is fontos, hogy elviselhetöbb legyen a betegség, a fájdalom. De a fájdalomcsillapító nem gyógyítja meg a betegséget, söt néha öss
zemossa a szimptómákat. Rossz az az orvos, aki csak fájdalomcsillapítóval kezeli a beteget és nem foglalkozik az alapbetegséggel.



A magyar alapbetegség: Trianon. Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk a diagnózist. Mindenki jól tudja ezt, csak nem merjük kimondani. Es ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk mi a terápia. Mi azt is jól tudjuk, csak nem merjük kimondani. Nem merjük kimondani, mert félünk - mitöl - ? a saját árnyékunktól ? mert félünk, hogy mit fognak mondani mások, föleg a jogtiprók, az igazságtalanságot okozók ?





Kedves barátaim,



Hallgatással és szönyeg alá söpréssel semmilyen problémát a világon nem lehet megoldani, legkevésbé ilyen súlyos és alapvetö kérdéseket. De csupa szép szavakkal sem. Abból már eleget hallottunk.



A nemzetegyesítés is addig csak egy üres szó marad, ameddig nem konkrét és célravezetö tettek következnek. A nemzetegyesítést sem igazolvánnyal, sem útlevéllel, sem más okmánnyal nem lehet megvalósítani. Mert egy dolgot elfelejtenek. Mert a legfontosabb dolgot elfelejtik: A nemzethez terület is tartozik. Nincs nemzetegyesítés terület nélkül. Terület nélkül a nemzetegyesítés nem lehetséges. Vagy mondjuk ki világosan és bátran: Nincs nemzetegyesítés Trianon áttörése nélkül. Ez az egyetlen terápia, amely a betegséget gyógyítja, minden más csak fájdalomcsillapító, minden más csak enyhiti a szenvedést, minden más csak lassítani fogja ezt a vonatot, amelynek a célja az asszimiláció – egy humanitárius asszimiláció legyen – ahogy ezt a nagyhatalmak kérték.





Kedves barátaim, sem lelassult, sem humanitárius asszimiláció nem kell nekünk, hanem önrendelkezés és szabadság, ahogy ez minden más népnek is jár. Ahogy ezt kivívták maguknak a németek, litvánok, lettek, észtek, szlóvének, horvátok, és sok más nép, mint a közel jövöben a koszovoalbánok is. A szerb külügyminiszter Vuk Draskovic mult héten egy Ausztriában tartott elöadásban már arról biztosította a koszovoalbánokat, hogy – Draskovic szószerint: többet fognak kapni mint autonómiát és csak egy kicsit kevesebbet mint önállóságot. Mindenesetre önálló képviseletük lesz az ENSZ elött mint független országnak, csak a határaikon legyen a szerb zászló is. Ez pillanatnyilag a szerb ajánlat Koszovónak. Milyen messze vannak ettöl a vajdasági magyarok. Azok a vajdasági magyarok, akikröl a kilencvenes évekban az Európai Unió egy kérdésre úgy válaszolt, hogy a Koszovóra vonatkozó terv, a Koszovóra vonatkozó megoldás természetesen a vajdasági magyarokra is érvényes. A magyar külpolitika ezt is elaludta.





Kedves barátaim, vége kell hogy legyen a csipkerózsika álomnak. Nyomást kell gyakorolni, föleg a magyar
kormányra, hogy végre felébredjen. Dolgozzon ki egy stratégiát, lépjen fel a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezési jogáért, töltse be végre a védöhatalmi kötelezettségét, vegyen példát a mintaszerü osztrák politikáról és diplomáciáról Déltirollal szemben.



Ausztria nem 15 évet várt, hanem már egy fél évvel a függetlensége után, tehát már 1957 tavaszán az osztrák kormány kidolgozott egy stratégiát Déltiról visszaszerzése céljából. Ajánlom az illetékeseknek tanulmányozni a már részben szabaddá tett titkos dokumentumokat.



Az osztrák kormány ebben a dokumentumban örömmel állapítja meg, hogy Innsbruckból – az osztrák Északtirolból – radikális és kemény hangokat lehet hallani. Idézek: "Kell ez az innsbrucki menydörgés, mert így jobban tudunk tárgyalni"



Hol van a magyar menydörgés ? Hol vannak a kemény és radikális hangok ? De igaz, tárgyalások sincsek. Itt nem tárgyalnak, hanem koccintanak. Ilyesmi elképzelhetetlen lett volna Ausztriában. Ausztria és Olayzország között nem is voltak államlátogatások , csak 4



évvel az autonómia végleges statutuma után – elötte nem. Tudják, mikor volt elötte az utolsó államlátogatás ? 1887 ! Ezután 1996 ban volt a következö államlátogatás – 4 évvel az ENSZ elötti közös végleges nyilatkozat után, mert utána is még nyitott kérdések voltak, mint például az amnesztia az elitélt szabadságharcosoknak vagy az öket érintö vagyonelkobzás. Ezek csak külsöségek, de jellemzö és látszik, milyen más volt az osztrák magatartás.





Bár Ausztria poziciója sokkal nehezebb volt. Olaszország az Európai Közösség tagja volt és ellenezte Ausztria belépési szándékát. A nyomásnak a célja a jogtagadás volt. Milyen más a mai Magyarország. Magyarország EU tag és nem fog vétó joggal élni – bár nem jogtagadás, nem autonómia tagadás lenne a cél, mint Olaszország esetében, hanem jogkövetelés, az autonómia jogos követelése.



Ausztria nem csak az ENSZ elé vitte a déltiroli ügyet, hanem minden évben az ENSZ közgyülésben az osztrák külügyminiszter rámutatott a déltiroli problémára és hangsúlyozta Ausztria védöhatalmi kötelezettségét. Még sok évvel az autonómia megadása után, az utolsó eset 1997-ben volt. Csak ezután jelentkeztek olyan hangok, hogy most talán már nem kell az olaszokat tovább bosszantani.





Magyarország ezt mind nem teszi meg. Nem tölti be a védöhatalmi kötelezettségét. Nem viszi a magyarság ügyét a nemzetközi fórumok elé. Az ENSZ közgyülés foglalkozott a 270.000 déltirolival, a 9000 gibraltári lakóssa
l, a ciprus kérdéssel, de nem az 5 millió határon túli magyarsággal. A magyar külügy a magyar kérdést az ENSZ közgyülésen eddig nem is említette. Egyszer sem. Remélem, hogy most Sólyom László lesz az elsö, aki a magyarság problémáit említeni fogja. Sok remény füzödik Sólyom Lászlóhoz, aki a a figyelemre méltó augusztus 20-i beszédében helyes és bátor szavakat talált.





Kedves barátaim,



új határon túli politika kell. Igazi nemzetstratégia kell. A vonatot nem lassítani kell, hanem gyorsítani, csak az ellenkezö irányba. Nem asszimiláció iránt, hanem önrendelkezés felé.



Merjük kimondani az igazságot, merjük kimondani a követeléseket. A külföldi nemzetközi jogászok már régen ezen a véleményen vannak, hogy Trianon semmis, hogy az önrendelkezési jog kötelezö jog, amely minden népnek jár.





Kezünkbe kell venni a sorsunkat, mint ezt az utolsó 15 évben sok más nép megtette. Itt is hadd említsem a klasszikus német példát, mert nem lehet elég gyakran rámutatni. A német egyesítést nem a nagyhatalmak, nem hadseregek, nem fegyverek vitték véghez, hanem a legnagyobb hatalom, ami létezik: a nép. A lipcsei hétföi tüntetések 1 millió ember részvételével egy olyan hatalmat képviselt, amely végül a nagyhatalmakot a tárgyalóasztalhoz kénysterítette – minden politikai és diplomáciai ellenállás ellenére.





Kedves barátaim,



ezt is ismétlem, mert nem lehet elég gyakran kimondani:



A Kárpát-medencében mi vagyunk a nép !



Ne hagyjuk magunkat degradálni kissebségekre, ne hagyjuk megosztani: nincs romániai magyarság, vajdasági magyarság, szlovákiai magyarság vagy kárpátaljai magyarság. Csak egy magyar nép van, egy közös történelemmel, egy közös kultúrával és egy közös identitással. A Kárpát-medencében mi vagyunk a nép. A nép mint az önrendelkezési jog hordozója az önrendelkezési jog címzetje.



Végül fel kell ébrednünk, ki kell mondani az igazságot,meg kell fogalmazni a követelésünket. Ahhoz össze kell fogni, mert ez csak együtt sikerül. Össze kell fogni a határok és pártok felett. A nemzeti kérdésböl nem szabad pártügyet csinálni, ne vigyük be a nemzeti kérdést a választási kampányba, mert szétmorzsolódik a polarizáció a jobb és bal között. A nemzet sem jobb, sem baloldali, mint a jog sem jobb- sem baloldali.





A magyarság helyzete súlyos és az idö ellenünk dolgozik. Meddig akarunk várni? A hallgatás már eddig is nagy kárt okozott. Össze kell fogni, ameddig nem túl késö. Össze kell fogni és meg kell fogalmazni a követelésünket. 1989 –ben az önrendelkezési jog ideje kezdödött el Európában. Csak a magyarság ezt nem ve
tte észre. A magyarság nem hallotta a jeleket . Halljátok a jeleket ! Szocialisták országszerte ! Halljátok ne csak az Internacionálét, hanem a saját nemzetet is ! Halljátok a jeleket !



Össze kell fogni, mert csak együtt lehet gyógyítani a sérelmeinket, csak együtt lehet visszakapni az öntudatunkat, csak együtt lehet kiharcolni a jogunkat – és csak együtt lesz sikerünk. Csak közös harc és közös küzdelem után lesz gyözelem . a közös gyözelem.



Isten áldja a magyarságot !





Eva Maria Barki