Si vis pacem, para bellum!

BŰN A MŰVÉSZETBEN - Emlékezés Páger Antalra

Páger Antalra és a Villa Negrára emlékeztek a Ferencvárosban Bodrogi Gyula és Sztankay István mesélt a Hattyúdal című film forgatásáról.
Vannak filmek, melyekre szívesen emlékszünk vissza, mert mondanivalójuk óhatatlanul magával ragad. Számomra ezek egyike a Hattyúdal, melyben Páger Antal nagyszerû alakítást nyújtott Tamburás, az öreg csavargó szerepében. Van egy jelenet a filmben, amikor elindul betlehemezni két cimborájával, Diákkal (Bodrogi Gyula) és Notesszal (Sztankay István). A betlehemet azonban Tamburásék úgy készítették el, hogy amire ráteszik, az ráragad az aljára. Ezt a trükköt persze ismerik a „gyanútlan” vendéglátók is, akik direkt az üres pénztárcát hagyják az asztalon, hogy Tamburásék arra helyezzék trükkös betlehemüket.

„A hely szelleme” címû rendezvénysorozat legutóbbi közönségtalálkozóján a Hattyúdal címû játékfilmrõl (1964) beszélgettek Bodrogi Gyula és Sztankay István színmûvészek részvételével a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény kiállítótermében. A Hattyúdal Dobozy Imre forgatókönyve nyomán készült, Keleti Márton rendezte, s a már említett mûvészeken kívül olyan nagynevû színészeknek köszönhette sikerét, mint Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Szirtes Ádám, Béres Ilona, Avar István, Pécsi Ildikó, Gobbi Hilda, Szendrõ József, és Rajz János. Páger Antal, az öreg vagány, Tamburás szerepében belopta magát a nézõk szívébe. Az általa elõadott dalok, leginkább A Villa Negra románca, rendkívül népszerûek lettek.  Bodrogi Gyula és Sztankay István felidézte a forgatás néhány emlékezetes pillanatát.

Sztankay István: A kritikusok nem szerették filmet, mert nézhetõ volt. Nem tûnt eléggé szocialista realistának. Dobozy Imre író kitalált egy kedves történetet, remekül játszható, életrevaló karaktereket teremtett, akik az épülõfélben lévõ József Attila-lakótelep árnyékában élnek. Sorsukat hamarosan megpecsételik a sokasodó panelházak, de addig is együtt vannak. Szeretik az életet, a szabadságot, függetlenek.

Bodrogi Gyula:– Gyermekkoromban én még láttam azokat a deszkákból összetákolt viskókat, melyek a Mária Valéria telepet alkották. Lebontásuk után épült a József Attila lakótelep, ahol a Hattyúdal címû filmet forgattuk a hatvanas években. Tamburás, az öreg zsivány két fiatalemberrel öntörvényû életet él a saját házikójában. Nem foglalkoznak a jövõvel, a közelben épülõ betonmonstrumokkal. Csak a mának élnek. Alkalmi munkákat végeznek, úgy segítenek magukon, ahogy tudnak.

Sztankay István:– Emlékszem, mind a hárman hordtuk a csirkéket a piacon, iparkodnunk kellett, hogy megmutassuk mindenkinek: nincs nálunk jobb munkaerõ. Ki tudja hányszor cipeltük azt a rengeteg ketrecet egyik helyrõl a másikra. A Páger jobban bírta min mi, pedig nagyon fiatalok voltunk. Mindig kérdeztem tõle: „Maga nem fáradt, Téni bácsi?” Kikérte magának: „Dehogyis! Miért? Te már nem bírod?” És rohant tovább. Alig bírtuk tartani vele a lépést.

Bodrogi Gyula: – Végre szusszanhattunk egyet. A Vásárcsarnokban vettük fel a jelenetet.  Odajött hozzánk egy nagydarab, atlétatrikós férfi. Megkérdezte, hogy mennyit kapunk a munkánkért naponta. Mondtuk neki, hogy kétszázötven forintot. Erre felajánlotta, hogy ötszázat fizet, ha beállunk hozzá melózni. Annyira lendületbe jöttünk, hogy fel akart venni minket.

Sztankay István: – Mi még csak huszonévesek voltunk akkor, a színészi pálya kezdetén álltunk. Ha volt is egy kis szorongás bennünk az idõsebb mûvészek azt feloldották. Páger csodálatos sztorikkal szórakoztatott minket. Meghívott, hogy menjünk el megnézni a házát. Remek ember volt, ha a tengerentúlon látja meg a napvilágot, akkor világhírûvé válik. A nagyságával persze maga is tisztában volt, és ezt állandóan hangoztatta. A Hattyúdal forgatásán nem egyszer mondta kettõnknek: "Tudjátok, fiúk, kiváló rendezõ ez a Keleti Marci. De az igazi mûvész az Én vagyok!"

Bodrogi Gyula: – Ha jó hangulatban volt egymás után mondta az anekdotákat. Például elmesélte az egyik szünetben, hogy 1944-ben õ volt az egyetlen kommunista az országban. Tette mindezt Gobbi Hilda füle hallatára. Mi ketten arra számítottunk, hogy ebbõl botrány lesz, hiszen a Hildáról köztudott volt milyen világnézetet vall. De nem ezt történt. Gobbi Hilda annyira szerette Páger Antalt, hogy harsányan röhögve hallgatta. Páger nemcsak játszotta, hanem élte is a vén zsivány szerepkörét a Hattyúdalban.

Sztankay István: – Az egyik jelenetben Várkonyi Zoltánt megbilincseli Szirtes Ádám. Durván bánt vele. Talán neheztelt valamiért a Várkonyira, aki sokat rendezett és színházigazgató is volt azokban az években. Azt a jelenetet is többször vettük fel, Várkonyi csuklója már fájt. Hangosan panaszkodott a rendezõnek: „Marcikám, nem látod, hogy néz ki a két kezem? Gyerekek, egyáltalán kinek az ötlete volt ez? Ténikém, ki írta ezt a hülyeséget, hogy engem megbilincseljenek?” Hangosan nevettünk. Boldogok voltunk.

Bodrogi Gyula: – Külvárosi vagányokat játszottunk. Téni bácsival együtt daloltunk: „Ránk vár a föld minden tája / Kék az ég, enyém a nyár…"

Borbély László