Si vis pacem, para bellum!

Nagypéntek

Nagypéntek Jézus kereszthalálának és sírba tételének emléknapja, egész napos szigorú böjtöléssel. A Katolikus Egyház ezen a napon nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket, nem mutat be szentmiseáldozatot. A hagyomány a nagypénteki szertartást csonka misének nevezi.  

A csend, a bűnbánat, a gyász ideje ez a hívők számára. A nagycsütörtöki misén a harangok elhallgatnak és a feltámadásig nem szólalnak meg. (Rómába mennek.) A Szent kereszt felmagasztalása,  Szent János evangéliumának felolvasása, a  passió része a mai nap történéseinek.

A 4. században alakultak ki a nagypéntek különféle istentiszteleti formái. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak az utolsó vacsora termétől a Golgotáig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Utána szentírási részleteket olvastak fel.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa reformja állította visza a délutáni ünneplést, melynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, hódolat a szent kereszt előtt, áldozási szertartás.

Sok helyen szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságon vesznek részt a hívek.

Nagypéntek sötétségén át vezet az út a Feltámadás fényességébe.

Katolikus.hu nyomán