Si vis pacem, para bellum!

Május 1.-jei Gyurcsány hülyítés

|
Köszöntöm Magyarországot!

Köszöntöm mindazokat május 1-jén, akik velünk együtt úgy gondolják, hogy május 1-je nem a múzeumokba való, nem a munkásmozgalom pantheonjába való. Május 1-je történelmével, üzenetével valamennyiünk közös ünnepe: védeni, támogatni a munkásembert, aki kiszolgáltatott, védeni és támogatni a gyengét. Megvédeni őket, fölemelni őket: ez május 1-je legerősebb, legérvényesebb üzenete, ma, 2008-ban is.


Drága barátaim! Dolgunk van, dolgunk van jobban, mint korábban bármikor hittem volna. Dolgunk van elhinni és elfogadni, hogy nincs más rajtunk kívül, aki hajlandó lenne megküzdeni azért, hogy jó szóval fordulni a másik felé. Hogy nem megfélemlíteni, nem bántani azt, akivel nem értek egyet. Hogy érdeklődéssel fordulni azok felé, akikkel esetleg nem értünk egyet. A mi dolgunk azoké, akik ma, itt, május 1-jén itt vannak és ünnepelnek. (taps)

A mi dolgunk az, a mi dolgunk az, hogy ne engedjünk az erőszak csábításának. A mi dolgunk az, hogy megvédjük a tisztességet.
A mi dolgunk az, hogy ne ijedjünk meg. Ne ijedjünk meg akkor sem, hogyha bántanak bennünket. A mi dolgunk az, hogy ne dőljünk be a provokátoroknak. A mi dolgunk az, hogy azt mondjuk, hogy valamennyiünké a haza.

Drága barátaim! Ha kellett valaha a támogatásotok, ha kellett valaha a szűnni nem akaró hitetek, akkor ez az a pillanat.
Sokan azt mondják, hogy mindaz, amiben mi hiszünk, mindaz már a múlté. Amiben mi hiszünk, azok egyszerű dolgok. Az életről, mindennapjainkról szólnak. Azt gondoljuk, hogy mi vagyunk azok, akik a leginkább értjük, hogy mit jelent fölkelni kora reggel öt vagy hat órakor, s elindulni dolgozni akár 60-70 ezer forintért, s milyen az, amikor az embernek félnie kell attól, hogy még ez a munkahelye sem a legbiztosabb. S mi vagyunk azok, akik amikor kormányoztunk, mindig azért és azokért kormányoztunk, akiknek ma nehezebb az élet, akiknek meg kell küzdeni minden egyes fillérért. Akik összerezdülnek, ha a hátuk mögött hirtelen rájuk szól a főnök és nem tudják, hogy ez azt jelenti-e, hogy holnap már nem jöhetnek dolgozni.

A mi dolgunk az, hogy Magyarországon olyan világot teremtsünk, ahol aki dolgozni akar, az dolgozni tud. Aki dolgozni akar, az tisztességesen megél, aki tisztességesen él, az elsősorban munkájából, tehetségéből és szorgalmából, nem pedig az ügyeskedésből él meg. Ez a mi dolgunk.

Magyarországon idén növekedni fognak a jövedelmek és a nyugdíjak. Magyarországon idén kicsikével könnyebb lesz. Jövőre még könnyebb lesz. S azért tudnak növekedni a jövedelmek, azért tud növekedni a fogyasztás, azért fog többet érni a nyugdíj, mert mi együtt, közösen, Magyarország erősebb és hitét elhagyni nem akaró fele megtette az elmúlt kettő évben azt, amit meg kellett tennünk.

Magyarország erősnek mutatta magát. Magyarország nem hőkölt meg a feladatok elől. Magyarország bennünket támogató tábora újra és újra elmondta, hogy húzzunk bele, hogy csináljátok meg, hogy ne adjátok föl!

Voltak, voltak nehéz pillanatok. Voltak olyan percek vagy napok, amikor akár könnyebb lett volna menekülőre fogni. Voltak olyan időszakok mindegyikünk életében, amikor úgy gondoltuk, hogy már nehéz viselni a terhet, ami a vállunkon van. Én magam ezekben a nehéz pillanatokban nem egyszer, nemcsak általában az országra, hanem rátok is gondoltam, akikről pontosan tudtam, hogy itt lesztek ma, május 1-jén, és úgy gondoltam, azt mondtam, hogy barátaim, akik itt vannak most mögöttem, hogy ezek az emberek tőlünk várják, hogy Magyarországon újra a nyugodt gyarapodás, a hétköznapi nyugalom és biztonság költözzön vissza. Ezeket az embereket nem lehet cserben hagyni. Nem az a kérdés, hogy fáj-e. Olyan terhet tettek ránk, olyan terhet tettek rátok, amit politikai közösség még nem viselt. De ti kibírtátok!

Annyi fenyegetést kaptatok szóban és helyenként tettben, amilyen fenyegetéssel még politikai erő, közösség tagjai nem kellett, hogy találkozzanak a demokratikus Magyarország történetében.

De ti azt mondtátok, hogy nem adjátok föl! Ha ti nem adjátok föl, akkor mi sem adjuk föl!

Drága barátaim! Dolgunk van! Magyarországon újra sokan azzal kérkednek, hogy tudnak ocsmányabb módon beszélni és ocsmányabb módon megfélemlíteni, mint bárki más az elmúlt húsz évben. Azt mondjuk nekik: tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy csak azért, mert páran motorra ülnek, csak azért, mert páran Árpád-sávos zászlót lengetnek, csak azért, mert pár százan vagy ezren velünk szembe állva mi feladjuk a hitünket, föladjuk a meggyőződésünket, föladjuk azt a reményünket, hogy Magyarország a nyugodt gyarapodás korszakába léphet, amely nem keveseknek hoz örömöt és nyugalmat, hanem a sokmilliós magyar nemzetnek, amelyben otthonra és hétköznapi békére talál minden egyes magyar család. Nem adjuk fel, nem hátrálunk meg, előre fogunk menni! (taps)

Drága barátaim! Építkezni fogunk! Építeni fogunk bölcsődéket és óvodákat, hogy a legkisebbek édesanyjai, hogy feleségeink, férjeink, szüleink, azok a család gyarapodását a legőszintébben csak örömként élhessék meg, a lehetőség bővüléseként élhessék meg. Hogy azt érezzék, hogy pontosan tudjuk, hogy a mi dolgunk segíteni a családokat, a mi dolgunk segíteni az édesanyákat és az édesapákat. A mi dolgunk a gyermek öröme mellé építkezést és nyugalmat is vinni. Ezt fogjuk tenni, ezt fogjuk ajánlani Magyarországnak.

Iskolák százait fogjuk felújítani drága barátaim, a következő egy-másfél évben. Vidéken, legeldugottabb kisvárosokban és falvakban is olyan iskolák lesznek, ahol ugyanazt a minőséget lehet elérni, mint legnagyobb, leggazdagabb városainkba, mert nem keveseknek akarjuk adni a tudást, hanem azt akarjuk, hogy a tudás lehetősége eljusson a munkásemberekhez is. Eljusson a kisemberhez is, mert a tudást demokratizálni kell!

Jó tudással, jó iskolával teremthető egy olyan világ, amelyben nem a segélyből, hanem a munkából lehet élni. A magyar baloldal sokat tett azért, hogy akinek nincs más útja, az kapjon segélyt. De mi ennél többet akarunk. Mi azt akarjuk, hogy segély helyett a munka hozzon megbecsülést és a munka hozza a felemelkedés lehetőségét mindenkinek. A magyar baloldal a munka lehetőségét kívánja családok százezreinek. Azoknak is, akik eddig csak kívánták a munka lehetőségét. Munkát teremteni, befektetni a jövőbe... Ez a mi dolgunk!

Drága barátaim! Az elmúlt kettő évben sokszor azt hitték rólunk, hogy mi már elbuktunk, és már föladtuk. Sokszor azt gondolták rólunk, hogy gyengék vagyunk, hogy nem állunk ki a hitünk mellett. Azt tudom nektek mondani, véget kell vetni annak az időszaknak, amikor a magyar baloldal lehajtja a fejét, magyarázkodik, feladva korábbi önbizalmát, nem saját hitének, erejének kíván megfelelni, hanem azoknak, akik Magyarországon a megosztás politikáját, a megfélemlítés politikáját hozták el közénk. Ha készen vagytok arra, hogy megküzdjünk, mi készen vagyunk arra, hogy megküzdjünk!
Ha készen vagytok arra, hogy támogassatok bennünket, mi azt mondjuk, hogy szükség van a támogatásotokra!

Ha azt mondjátok, hogy újra azt akarjátok, hogy fölemeljük a fejünket, s közösen teremtsünk egy erős, büszke Magyarországot, kérve saját baloldali közösségünket, azt mondjuk, készen állunk vezetni benneteket.

Magyarországot erős, teremtő világgá tesszük!
Ha azt mondjátok, ha azt mondjátok tíz év után újra, hogy húzzunk bele, azt mondjátok, hogy húzzunk bele, azt tudom nektek mondani, hogy készen állunk arra, hogy megküzdjünk, ne egyszerűen a mi tisztességünkért, hanem Magyarország tisztességéért, hogy ne engedjük meg, hogy kevesek megkérdőjelezzék ezt, hogy soha ne engedjük meg a szélsőséges magyar radikalizmus, a velünk szembeforduló agresszív kisebbség letéríthessen bennünket arról az útról, amely nem egyszerűen a mi utunk, hanem Magyarország útja.

Azt tudom nektek mondani drága barátaim, hogy következik egy olyan két év, amikor a szocialisták, szociáldemokraták megmutathatják, hogy soha, egyetlen egy percre nem veszítették el a végső célban való meggyőződésüket. Azt tudniillik, hogy Magyarországon szegénynek, szükségben szenvedőnek, alávetettnek, az élet peremére sodródottnak egyaránt a felemelkedés lehetőségét teremtsük meg! Szociáldemokrata, aktív, kezdeményező kormányzást kezdünk. Olyan kormányzást, olyan kormányzást, amely újra milliók álmát fogja beteljesíteni. Akkor, amikor egyesek a választási ciklus közepén győzelmi tort ülnek, mondjuk nekik azt, hogy túl korán tették ezt meg! Mondjuk nekik azt, hogy ezt elsiették és elkapkodták! Mondjuk nekik azt, hogy tévednek, ha azt gondolják, hogy ez volt utolsó szavunk. Nekünk volt bátorságunk erre a két évre, amihez nekik nem volt. Nekünk volt bátorságunk változtatni, és a változtatás eredményein most van lehetőségünk építeni egy erősebb országot.

Ők azt akarják, hogy Magyarország csak arra emlékezzen, ami igazi, sok kihívással teli, nehéz két év volt. De Magyarország nem csak erre fog emlékezni. Magyarország a végén büszke lesz arra, hogy nem elmenekült a kihívások elől, hanem megteremtette a lehetőségét a következő kettő évnek. A következő kettő év végén el fogja mondani Magyarország: de jó, hogy ti nem engedtétek el a kezünket, hogy ti voltatok olyan bátrak, hogy elindultatok. De jó, hogy ti vezettetek bennünket és megmutattátok, hogy lehet munkával, tehetséggel is építkezni, nem csak szavakkal, hanem tettekkel. Ezt Magyarországon mi csináltuk meg!

Drága barátaim! Van egy fontos dolgotok: amíg külön-külön vagyunk, addig gyengék vagyunk. Hogyha összefogtok, hogyha képesek vagytok arra, hogy valahol, mindenhol, valamennyi településen megtaláljátok azokat, akik egy új, egy erős, egy emelkedő Magyarországban érdekeltek, egy tisztességes, egy nyitott program mentén hisznek a köztársaságban, hisznek a szabad demokráciában, hisznek a szolidaritás erejében és lehetőségében, s velük megszervezitek magatokat, akkor nincs okotok félni. Akkor a magyar baloldal, demokratikus magyar köztársaság újra erős lesz, akkor képes lesz arra, hogy ne csak megküzdjön az igazáért, de a küzdelem végén győzzön is! Szerveződjetek, legyetek demokratikus magyar köztársaság legerősebb közösségeinek eleven, élő hálózata! Legyetek többen, érveljetek igazatokért, legyen bátorságotok bekopogtatni a szomszédhoz, legyen bátorságotok megfogni a kezét azoknak, akik velünk vannak!

Drága barátaim! Végül azt kell mondjam, hogy bennetek van a modern, az új Magyarország összes hite, összes bizalma! Vagy ti, akik itt vagytok a városligeti nagytéren, s azok, akikhez eljut a szavunk, százezrek és milliók, akik hisznek még az emberi méltóságban, hisznek a szolidaritás, a szabadság, a köztársaság erejében. Vagy ti lesztek olyan erősek, hogy megvéditek és kiteljesítitek gyermekeitek, unokáitok, szüleitek kívánságát és velük együtt hisztek egy új ország megteremtésében, vagy az erős, haladó, demokratikus Magyarország el fog veszni. Ti vagytok az új Magyarország igazi ereje! Vállaljátok ezt a szerepet! Támogassátok ezt a munkát! Viseljétek ennek felelősségét! Ígérem nektek, büszkék lesztek arra, hogy ti azok között vagytok, akik egy percre nem inogtak meg és végig velünk jöttek. Gyertek velünk, gyertek egy új Magyarországért, gyertek a szabad, demokratikus, egymásért felelősséget vállaló hazáért, a mi közös nemzetünkért! Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Hát akkor gyerünk, drága barátaim, húzzunk bele! Vigyázzatok magatokra! Ég áldjon benneteket!

Elhangzott: 2008. május 1-je, Városliget-Nagyrét

A beszédet nem kommentáljuk. Nem érdemes. Közzétettük, hogy mindenki olvashassa, értelmezhesse, s végiggondolhassa, van-e ettől lejjebb...

barikád.hu

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Ezt tényleg...

Ezt tényleg nem lehet kommentálni.Mennyire hülyének kell ahhoz lenni,hogy ezeknek egyetlen szavát is higgye valaki.Fizikait fájdalmat okoz a puszta olvasása is ennek a hazugságtömegnek. Az egész bagázst,szónoklót,hallgatót át kelett volna terelni a Szigetre, a Jobbik majálisára és megmutatni nekik,hogy,hogy ünnepelnek normális magyar családok! Az általuk "fasisztának" tartott tömeg!

Ökölszabály

Az se igaz, amit kérdez(nek)!
"Jó reggelt!" - hazudta Kovács László

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.