Si vis pacem, para bellum!

700km-es szakrális híd Csíksomlyó és a Pilis között

"Az élet él és élni akar" - írta koszorús költőnk. Ezt tapasztaltuk meg néhány ezren ma Pilisszántó lankáin.
Kedves barátaink, a Ballán házaspár befogadó jóvoltából, hála az égnek ismét eljutottunk a Csillagösvényre. Arra a Csillagösvényre, amit Szőnyi József, Pilisszántó valamikori polgármestere álmodott meg.


Töretlen hittel, telve reménnyel és tenniakarással intett valamikor a dombok felé és ma szobrok, gyönyörű fafaragványok fogadják a zarándokot, kápolna, mögötte a hatalmas kereszttel. Sziklaszínház a domb tövében, ahol már sámánszertartástól rock-operáig sok zenét visszhangoztak a vén mészkőfalak.
Nimród, Attila, Árpád, és Mátyás király szobra fogadja a látogatót. Sorban elmesélik a magyarok történelmét a maguk sajátos, misztikus jelképrendszerükkel. Ezeket a képeket szinte minden magyar megérti. A lelkébe van róva.

Már jóval az istentisztelet előtt megtelt a domb aljában a hatalmas parkoló. Útközben gyalogos zarándokokkal is lehetett találkozni, akik az út szélén bandukoltak, hol énekelve, hol meg beszélgetve, de mindenkinek szemében ott csillogott a feszült várakozás. Valami megmagyarázhatatlan, valami fényességes. Nagyon is a földön jártak, de lelkükben már a dombokon lengette a nemzetiszínű zászlót a tavaszi szellő.

Természetesen a szobroknál meg-megállva, és azokról pár szót beszélgetve, komótosan haladtak a zarándokok az úton. Már messziről hallatszott a vendég kórus próbája. Halkan, szívet melengetőn és simogatón szólongatták a lelkeket mind közelebb.

A Csillagösvény kápolnához vezető kanyarulatában maga alias "Polgi", Szőnyi József fogadta az érkezőket. Mindenkihez volt kedves üdvözlő szava, széles mosollyal kísérve. Nem udvariassági mosoly volt, hanem a lassanként teljessé váló álma felett érzett őszinte örömé. Kézfogásában vendégszeretet, hit és erő lakozik.

Már a fogadásnál az utolsó kanyarban feltűnt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mentőautója. Mellette a fiatalember máriás zászlót tartott hosszú rúdon. Véle átellenben a Mária Rádiót népszerűsítő szórólapokat osztottak kedves szavak kíséretében.

Össze is gyűltünk igen szép számban, hogy csak úgy tarkállott a bokrok, fák alja.
A Boldogasszony kápolna előtti kicsi téren érdeklődők sokasága keresete az ismerősöket, barátokat, és leendő helyét, ahol az ünnepi misét együtt hallgatja szeretteivel és a hívekkel.

A hatalmas vörös fenyőből ácsolt, Erdélyből ajándékba kapott kereszt tövében is sokan fényképezkedtek.
Természetesen a Boldogasszony kápolna, mint ismét életre kelt szakrális hely vonzott mindenkit, hacsak egy pillantással is emlékbe elvinni a csodálatos szobor látványát. Fegyelmezett sorban várakoztak a hívek, egyszer se volt fennakadás sem a bejutásnál, sem a kápolnából kifelé jövet.
A Magyar Gárda tagjai közül is tették tiszteletüket néhányan a hívek között. Jelentem, egyikünk sem kívánt elhatárolódni a délceg legényektől! Meg kell említeni, egész idő alatt a végtelen türelem, az egymás iránti tisztelet, és szeretet hatotta át az embereket.
Dr. Bakos Batu és lovagtársai kezdtek imába a kórus próbája után, mintegy ráhangolva az áhítatra az egybegyűlteket. Séta közben, vagy már egy farönkön ülve, de szinte minden száj mozogni látszott, egyre elmélyültebb összhangban. Köszönet nekik rendületlen segítségükért.

Hoffer József atya, aki a télen imádságos böjttel hívta fel a figyelmet árva országunk sanyarú helyzetére, vezette a misét. Vidám alkatú ember. Figyelmes egyénisége a mindenre kiterjedő teljes jelenléttel párosul, miközben megmarad a Jézus Katonái, a jezsuita rend alázatos szolgájaként. Igazi karizmatikus alkat.

A bevezető áldás és köszöntést követően létesült kapcsolat a Csiksolyón ünneplő hívekkel. Az ébredő Pilist át meg átjárta a 700 kilométerről érkező köszöntést. Mintha csak azt az üzenetet hordozta volna magában az a néhány szó, amelyben megemlítették Pilisszántót és az ott ünneplő híveket, hogy "Ébredj magyar! Emeld tekinteted a Pilis egére, értsd meg végre, itt az idő! Mi, Székelyföldön megőriztünk nektek egy titkos ajándékot. Ezt úgy hívják hazaszeretet. Vigyétek és adjátok hírül minden magyarnak!"
Szem nem maradt szárazon!
Hoffer atya viszonozta a köszöntést, majd elkezdődött a mise. Amikor a közös gyónás előtti szavait hallgattunk, egyik mondatában a teremtésről beszélt. Idézte a Szentírást: "Legyen világosság!". Kérem szépen, jelentem az égi ügyelő kitűnően érti a dolgát, mert a borongósra fordult időben lágyan széthúzta a felhőket felettünk. Mire Hoffer atya ezt a két szót kimondta, kisütött a nap. Úgy is maradt a mise végéig. Mindenhol körös-körül borús volt az ég, de ahol a zarándokok ellepték a domboldalt, ott bizony komolyan zúdult ránk a fény, áradt az erő.

A hagyományos népénekek szinte minden résztvevőt a közös éneklésre buzdítottak. A kitűnő kántor szerényen megbújt elektromos orgonájával. Csak a mikrofon jelezte, hogy köztünk van, és előjátsza-énekli az ősi dallamokat.

Hoffer atya nem húzta nyúzta prédikációját. Rendkívül összefogott, átgondolt szavakkal szemléltette a mai Magyarországon eluralkodott összevisszaságot. Felmutatta egyben az a vígaszt, hogy ez egy nagyon jó helyzet, mert innen már csak jobb következhet, hiszen az apostolok, mint hallhattuk az örömhírben a legnagyobb félelmeik közepette, félelmetes lelki sötétséggel, a nélkülözés teljességében önmagukkal vívódva kapták meg a Szent Lélek segítségét.

Úrfelmutatáskor még az addigihoz képest is erősebben tűzött a nap. A temérdek zarándok türelmesen kivárta az áldozást, ami látszólagos tumultusnak tűnt. Ám a szűk hely ellenére senki nem ütközött senkivel, mindenki részesedhetett a kegyelemben.

A mise végén Hoffer atya mindenkinek hálásan megköszönte jelenlétét, és az egész listát ugyan nem felolvasva, de a Mária Rádió aktivistáival gyűjtött településneveket felsorolva jelezte, milyen messziről képesek voltak a hívek útra indulni a ma déli hitbéli együttlét kedvéért.

Végig a szertartás közben Ferencz Éva csodálatos éneke kápráztatta a híveket. Aki hallotta már szívbéli, őszinte énekimáit, biztosan nem felejti el. Többet ezek közül maga gyűjtött erdélyi útjai során. Hazadédelgette közénk az ősi dallamokat, épülésünkre és boldogításunkra. Olyan ritka művet épít lelkéből lelkünkbe, ami az egész Kárpáthazában manapság párját ritkítja. Az ő hangját várva-várva visszhangozták a Pilis lejtői. Mintha öltöznének dalba, regébe, ismét imába. Isten áldja meg érte, hogy megtisztelt minket jelenlétével!

Végül a hagyományos közös éneklések zárták a misét. Boldogasszony anyánk dallama messzehangzón szakadt fel a torkokból. A Himnusz hangjait már Sinkovits Vitai András kezdte, s előzetes kérésére a második versszakot is elénekeltük. A Székely himnuszt Papp Gábor csodálatos kiegészítő, vagy talán inkább kiteljesítő versszakával együtt énekeltük. Babba Máriáról elmondott versét dobjával kísérve. A Magyar Miatyánk már megtisztelő ráadás volt. Tanító és felemelő pillanatokkal ajándékozta meg a hívek karéját.

A találkozó végén a Fénykórust hallhattuk. Felszabadult örömöt hoztak közénk a maguk hét megyéből összegyűjtött létszámával. Szerény kedvességükkel, és kiművel, de véletlenül sem művies összmunkájukkal egycsapásra magukkal ragadták hallgatóságukat, és a közös ima most már más formában folytatódott. Hálásan köszönjük nekik is léleképítő hívogatásukat, imájukat! Vezesse őket a Jó Isten további sikeres úton, hasonló sugárzó szeretetben!

700 km választott el minket a csíksomlyói nyeregtől, de ezt a csodát, aki ma átélte, annak élő valóság marad a tér és idő felett diadalmaskodó hit ereje. Ma a magyar keresztények nem csupán a technika segítségével győzték le az átokkal teli évtizedek széttagoltságát, a hírhedett december ötödikét. Ez az erő mostantól mindeneket együvé hív, és kovácsol örökre.

Hiszem és vallom, bízom benne és reménykedem, hogy minden testvérünk megérti, megéli idővel ezt a csodálatos együvé tartozás megkerülhetetlen szükségességét!

Hála legyen Babba Máriának, Boldogasszonyunknak! Hálás köszönet Szőnyi Józsefnek, akinek még arra is volt ereje, ideje, hogy a hazafelé indulókat búcsúztassa ugyanott, ahol fogadta őket. Káprázatos lélek lakja a robosztus alkatot, aki mégis minden rezdülésével a teljes odafordulást, a reményteli hitének alárandelt életvezetésének nyújtja ajándékba.
Kérjük együtt, adjon neki a Jó Isten erőt, egészséget, minden szerettei között és örömére, hogy még sok Pünkösdöt tölthessünk eztán vele és gyarapodó számban körülötte.

Mutassuk fel a lassan hitét vesztő magyaroknak, hogy nem lehet semmi akadály előttünk, ha hitünkben megerősödve térünk vissza a hétköznapokba.

Budapest, 2008. május 10.
Lengyel Károly

(nemzetihirhalo.hu)

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Miféle csővezetéket fektetnek a Pilisben, Ki engedélyezte

 a barbár természetrombolást, erdőírtást? Ezért fejeknek kell lehullania! Megkezdődött a magyar szakrális hely gyarmatosítása.  Az idegenszívűeknek semmi sem szent. El a kezekkel Pilistől!

Bugajakab, vannak képek is a cikkhez,

de sajnos nem tudom bemásolni.
Buldózerek túrják szakrális helyünket
2008. február 12. 17:19
A MOL által végzett elképesztő természetrombolást dokumentálta a Pilisben egy pilisvörösvari tanár, Ipacs László. A gázvezeték-fektetés, amelyhez széles sugárutat vágnak az erdőben, jelenleg zajlik a környéken.
A munkafolyamattal kapcsolatosan sok kérdés merül fel. Például, hogy miért az erdőn át tervezték a gázvezeték nyomvonalát? Miért nem kapott senki értesitést a területen lakók közül, miért nem volt semmilyen egyeztetés? Miért kell ilyen széles sávban kiirtani az erdőt? Kik és miért terveznek autóutat a gázvezeték nyomvonalán a Pilisen keresztül? Miért kell véglegesen és visszavonhatatlanul tönkretenni a Pilist, ezt a gyönyörű, erdős, vadban gazdag területet?

Nem az a fő probléma, hogy a MOL gázvezetéket fektet. Az eseményről semmilyen hivatalos, félhivatalos tájékoztatást nem kapnak a környéken élők, még a helyi médiákban sem.
Az eredeti nyomvonal (Pilisvörösvár-szabadságliget mögött) egy magánterületen lévő illegális sitt lerakót keresztezett. Hiába próbálták páran elérni, hogy ha már ez a helyzet, legalább a vezeték útjába eső sittet ne földeljék el, hanem szállítsák el. A megoldás az lett, hogy új nyomvonalat irtott a MOL. Itt viszont kérdések merülnek fel. Hogyan tervezett a MOL gázvezetéket? Íróasztalnál, térképből, helyszíni szemle nélkül? Akkor a hegyen át, is így terveződött a gázvezeték? Ez tényleg így megy? Ráadásul a sitt miatti nyomvonalváltás is nagy valószínűséggel engedély nélkül történt. Ha ez igaz, a MOL törvényt sért. Továbbá ezek után a hegyen történt átvezetés vajon teljesen szabályszerűen történik? Mik a garanciák és hogyan fogja a MOL a tönkretett környezet további pusztulását megakadályozni a megbolygatott területeken? Válaszol ezekre valaki? (A MOL idézetek a www.mol.hu társadalmi szerepvállalás linkről valók.)

Pilisvörösvár önkormányzata a gázvezetékkel megegyező nyomvonalon, egy kétszer egysávos, aszfaltburkolatú utat tervezett a Kopárokon át Piliscsabára. Vagyis, mire a gázcső miatti pusztítások nagyjából bezöldülnének, jönnek újra a bulldózerek, a betonút építők, az aszfaltozók, hogy aztán napi 24 órában hömpölyögjön itt a teherautó és gépkocsi forgalom. Hogy egy ilyen új hegyi út, milyen rárakodó infrastruktúrát generál még a Kopárokra, abba pedig jobb nem is belegondolni.

Akik nem szeretnék, hogy a gázcső után autóút is legyen a Kopárokon, találják meg a módját, hogy mit tudnának tenni az ügy érdekében. Ma az önkormányzat elüti a dolog élét azzal, hogy távlati terv, de éppen ezért most még ki lehet harcolni a terv elvetését. De amikor majd újra indulnak a buldózerek, már tényleg késő lesz.
 

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.