Si vis pacem, para bellum!

Konferencia Horthy Miklósról

|
Az újszegedi Rendezvényház Kht. adott helyet a szombati, Politika és társadalom a Horthy-korszakban című előadássorozatnak. A konferenciát a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, Zakar Péter történész nyitotta meg. Miklós Péter, a Csongrád megyei Móra Ferenc Múzeum történész-muzeológusa a Horthy-korszak politikai és ideológiai tendenciáiról tartott előadásával kezdte meg a tudományos értekezések sorát.


Horthy Miklós családi körben kenderesi birtokán, a kép bal szélén Herczeg Ferenc író
(Fotó: MTI Reprodukció)

Zombori István, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója a kormányzó szegedi kötődését, a városhoz fűződő kapcsolatait, a korszak szimbólumává vált "szegedi gondolat" kialakulását mutatta be az ország minden tájáról érkező több száz érdeklődőnek. Vincze Gábor történész, a Tornyai János Múzeum munkatársa a Bethlen Istvántól Teleki Pálig terjedő időszakot, továbbá a kormány húszas-harmincas években kifejtett Erdély-politikáját ismertette. Csath Magdolna, a Szent István Egyetem tanára a Horthy-korszak gazdaságpolitikájáról beszélt.

Szakály Sándor egyetemi tanár a magyar haderő két háború közti történetéről tartott előadásából megtudhattuk, hogy a második világháborút végigharcoló ismertebb katonai vezetők – például Werth Henrik, Szombathelyi Ferenc, Lakatos Géza, Nagy Vilmos, Jány Gusztáv, Sztójay Döme, Vörös János vagy Miklós Béla – pályájuk során megfordultak a Tanácsköztársaság idején megalakított Vörös Hadseregben is.

Pál József, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára a korszak irodalmi életéről, illetve irányzatairól tartott referátumát követően Oláh János, a tudományegyetem oktatója megnyitotta a Tárgyak és pillanatok a Horthy-korszak Magyarországáról című kiállítást. A relikviák között a látogatók megtekinthették az államfő tengeren eltöltött éveihez kapcsolódó osztrák–magyar hadihajók részletes kidolgozású makettjeit.

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke Klebelsberg Kunó oktatáspolitikájáról tartott előadásában kifejtette, hogy tanulmányai során őt még az egykori oktatási miniszter által kinevelt pedagógusnemzedék tanította. A politikus a Horthy–Klebelsberg-éra nevelési tapasztalatait és érdemeit nélkülözhetetlennek tartja – ahogyan fogalmazott – a jövő "nemzeti reneszánszához." Lezsák szerint ennek a korszaknak a tankönyvkiadása szabadabb szellemű volt, mint amilyen a napjainkbeli. A parlament alelnöke kitért a hazai sportélet két világháború közötti fejlődésére is.

Különösen nagy sikert aratott Lóránt Csaba rendvédelmi kutató referátuma a Magyar Királyi Csendőrségről. Az előadó szerint a kor két legjobb szervezettségű állománya Európában a hazai rendvédelem meg a római katolikus egyház volt. A hazai rendészet mai állapotát ismerő hallgatóság számára már igen furcsán hangzik a kötelező fegyverhasználat vagy a gyávaság miatti felelősségvonás fogalma.

Szintén hatalmas érdeklődés övezte a Haág Zalán újságíró, Szeged város kulturális bizottságának alelnöke által moderált kerekasztalbeszélgetést a néhai államfőről, A. Sajti Enikő egyetemi tanár (SZTE), Sipos József egyetemi docens (SZTE), Zakar Péter, valamint Miklós Péter részvételével. A különféle álláspontokat markánsan megjelenítő vitában Zakar Péter megjegyezte: Horthy csodával határos teljesítményt ért el, az utókornak meg kellene emlékeznie személyéről. Miklós Péter az antiszemitizmus vádjáról kifejtette: a rendszer támogatói között a hazai zsidóság képviselői is jelen voltak. Kitért arra is, hogy amíg a környező államokat etnikai üldözések jellemezték a két világháború között, addig hazánkra ez nem volt jellemző. Sipos József hozzászólásában természetesnek tartotta a kormányzó képének újrakonstruálását.

Rózsavölgyi József, a rendezvény fő szervezője lapunk kérdésére elmondta, hogy az esemény mindenképpen sikeresnek mondható. "Ennyi esztendő után végre sikerült tető alá hozni egy olyan tudományos konferenciát, amelyen a pró és kontra véleményeket meghallgatták, s így hozzájárulhattunk az időszak reális megítéléséhez. A meghívott előadók a korszak legnagyobb ismerői, mindannyian publikáltak már a tárgykörben, és örömmel vállalták a megszólalást a témában" – tette hozzá. Rózsavölgyi Józseftől megtudtuk azt is: ígéretet kaptak Kenderes polgármesterétől, hogy a település otthont ad majd a jövő évi Horthy-konferenciának.

A szervező köszönetét fejezte ki az előadóknak: a hajómaketteket rendelkezésükre bocsátó Hüvös Ferencnek, továbbá Szanka Ferencnek, aki a korszakot hűen ábrázoló relikviagyűjteményével gazdagította a Rendezvényház anyagát, rajtuk kívül Molnár Csabának, a Rendezvényház ügyevezetőjének, s végül, de nem utolsósorban a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak.

(magyarhirlap.hu)

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Horthy nimbuszának

Horthy nimbuszának mesterséges feltámasztása nélkülözhetetlen egy új vezérelvű közhangulat megteremtéséhez, mely a napi politika sugallatából fakad.
Különösen jó szolgálatot tesz ennek Horty zsidóbarát szellemiségének felidézése, más, a mai élet valóságához közelálló reminiszcenciák támogatása érdekében.
De szerintem nekünk nem erre van szükségünk.
Horthy nem volt sem jó politikus, sem elég jó nemzetépítő, sem szociálisan érzékeny, sem a szükséges társadalmi reformok támogatója, a törvényesség meg igen távol állt tőle. A régi világból ittmaradt, illúziókat kergető, dinasztia-álmokat szövögető fantaszta.

Talán igaza van vanek

Talán igaza van vanek úrnak, talán nem.
Mindenesetre, a kormányzó úr egy kilátástalan helyzetben fetrengő ország vezetését vállalta fel. Gyarapított, nem rombolt. Senkit nem árult el, külföldre szakadt testvéreinket nem vetette prédára. A pengő még pengett, méghozzá nemzetközi viszonyban is magas értéken, nem dögledezett mint a kevésbbé pengő forint. A szakmunkás maga, és egy szakmával megkereste a családja megélhetését, felesége otthon nevelhette a gyerekeit. (Valóba....abban az időben még nevelték a gyerekeket.)! A magyar szakmunkásnak még nemzetközileg is jó híre volt, keresettek voltak, megbecsülték a kiválló munkájukat, még a nyugati országokban is. Persze akkor még ki lettek képezve a munkások.Az árulókat szigoruan megbüntették, ma a nyakunkon élősködnek. A hangsúly nem azon volt, hogy kinek mi a bőrszine, vallása, honnan származik. Hanem azon, hogy ki hogyan szolgálja a nemzetet, a társadalmat. Anyám még nyugodtan hazasétálhatott a táncestékről végig a városon. Senki nem akarta kirabolni, megerőszakolni, vagy éppen csak heccből meggyilkolni. Voltak csendőrök, akik még megérdemelték a feléjük irányló tiszteletet, akik még a nép érdekét védték, nem elszánt csibészek akaratát hajtották végre. Volt büszkeség a nemzetben, ezzel párult a becsület, az alkotási akarat, az emberek még ki mertek állni magyarságuk mellett. Ma kérem szépen hol van mindez?
Szóval, hogy a kormányzó úr jó politikus volt e vagy nem, és miben és mennyiben nem volt a törvényesség mellett, a mai "utódaival" összehasonlítva még mindig ragyogó a külömbség, mégpedig Horthy Miklós korményzó úr javára.
Talán, ez megér egy-két nosztalgikus gondolatot. Talán, ha nem lenne annyira csökönyössen buta az emberiség, még tanulságokat is sikerülne levonnia a múltból, és a jelenből.

A nosztalgia szép dolog, a

A nosztalgia szép dolog, a múlt sok mindent megszépít, de ez az érvelés hasonlít a kádári háromhatvanas kenyérre. Magyarul: a Horthy időszak nem hasonlítható a maihoz. Egyébként az akkori idők konszolidációját Bethlen hajtotta végre, majd Gömbös hirdetett meg új nemzeti "öncélú" politikát. Horthy aktív politikát 22-ig folytatott, de az még a leszámolás időszaka volt, mely nem hasonlítható semmihez, de pozitívnak is csak jó elnézéssel mondható. Sajnos a társadalmi problémákkal az az időszak sem tudott boldogulni, Gömbös bicskája is beletört, sem a titkos választójog, sem a földreform nem volt keresztülvihető az egymással összefonódott zsidó pénzoligarchia és a a földbitrokos arisztokrácia ellenállásán. Az én szüleim értelmiségiként 37-ben esküdtek, de este a rokonoktól hazamenet gyaloglással spórolták meg a villamospénzt. Ha nagyanyám nem lett volna fővárosi tanítónő, bizonyára még szűkösebben kezdhették volna meg közös életüket. Pedig apám élsportoló is volt. Igazi felemelkedést csak a háborús konjunktúra hozott az országnak, de bár ne lett volna ez, ő sem szenvedte volna el a három éves orosz hadifogságot.
Egyébként a közbiztonság a fővárosban a rendőrség érdeme volt, a csendőrség meg vidéken tevékenykedett eredményesen. Erre bizony ma is szükség lenne, reméljük még megérjük.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.