Si vis pacem, para bellum!

II. felvonás – avagy fondorlatos félelemkeltés a színfalak mögül

|
Emlékeznek?
Először nem akarták engedélyezni, aztán egyszer csak hipp-hopp, mintegy varázsütésre, mégiscsak felvonulhattak homoszexuális honfitársaink székes fővárosunk egyik leggyönyörűbb útján.


Aztán hirtelen megértettem. Ahogyan mondani szokás, leesett a húszfilléres!
Elkezdődött a második felvonás.
Persze Önök most azt kérdezik tőlem, s joggal: Dejszen nem is tudtuk, hogy volt első felvonás! Mikor, hol?
Emlékeznek?
A legnagyobb ellenzéki párt a népszerűségi listák éléről toronymagasan vezetve, a koalíciót odahagyó, a törvényhozás házának falain kívül immáron mikroszkopikusra zsugorodott törpepárt első emberével ül tárgyalni, önként és dalolva.
Természetellenes! Teljesen életszerűtlen! Abszolút nonszensz! És mégis!

Az örök második szerepéből hirtelen reflektorfénybe avanzsáló nyúlánk nyökögő, aki termetének köszönhetően fél fejjel még a hórihorgas ripacs fölé is magasodik, el kezdett diktálni. Majd ő megszabja mit, s hogyan. Arra az esetre, ha a következő etapban esetleg már alulról szagolják az ibolyát. Mármint politikai értelemben. Hanyag eleganciával, amolyan laza csuklómozdulattal, őkelme egész egyszerűen lekorlátozná a demokráciát.
Mi kívülállók pedig csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban, és oly formán nézünk szemünkkel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot.
Hogy most valóban a Kéri-körben elhangzottak miatt csökkent érzékelhetően (tehát mérhetően) a Fidesz népszerűsége, vagy inkább amiatt, hogy az SZDSZ-szel – ahogyan mifelénk mondani szokás – összeborultak, mint kocsmánál a biciklik, nem tudom. Csak az biztos, hogy szavazókat veszítettek.
Függöny.

És akkor itt a II. felvonás.

Először nem engedélyezik a radiátorok, fűtőtestek és egyéb más hősugárzó alkalmatosságok babérjaira törő honfitársaink felvonulását, majd mégis.
Történik, ami történik, aztán jellegzetes mozgásával kisvártatva belibeg a műminiszterelnök és aszongya, na most mán aztán ölég legyen!
És itt, ezen a ponton jön a képbe a Fidesz.
Nem lehet jól kijönni belőle. Éppen ezért nem is fognak tudni jól kijönni belőle.
Navracsics ugyan már kiadott egy kommünikét, miszerint ők sem értenek egyet az erőszakkal ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi…
Hát bizony, kérem tisztelettel, ez a hajó mán megint nagyon úgy tűnik, hogy elment.
Szívnak, mint a torkos borz. Ráadásul mindenképp.
Gondoljanak csak bele!
Elnézve a műminiszterelnök páni félelmében tett – a szóvivő fenomén súgása nélküli – első megnyilatkozását, felvették a fonalat ott, ahol elejtették, gőzerővel beindult „a Fidesz lepaktált a szélsőjobbal” típusú média gőzhenger. A három-igenes népszavazással nagy nehezen maguk mellé állított tömegekből újabb százezreket lehet takarmánykukoricához hasonlóan lemorzsolni. Innen már csak egy lépés a szélsőjobboldali náci terrorveszély, éppen ezért életre is hívjuk a Magyar Chartát! Liberális demokraták, mind, akik itt vagytok, sorakozzatok a zászlónk mögé! Egy a tábor egy a zászló! Ó pardon, ez valaki más szövege!
Mindeközben a túloldalon sem rózsásabb a helyzet! Ott meg a radikális szavazók kezdenek szétszéledni, ahogy hírét veszik a buzikat védelmükbe vevő Navracsics-féle nyilatkozatnak.
Erre szokták aszondani mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes!
Ki van ez találva, kérem tisztelettel. Minél nagyobb a baj, annál hangosabban kiáltunk tolvajt, vagy farkast, annál nagyobb ribilliót csapunk, hogy a többiek minden mással el legyenek foglalva, csak azzal ne, ami igazán lényeges. Tudják, hogy a 2010-ig hátralévő két esztendő nagyon hosszú és kínkeserves menetelés lesz. Ideje mán most bespájzolni, elvégre gondolni kell a jövőre is. Nem igaz?
Az első és legfontosabb feladat tehát – ha a vereséget már végképp nem lehet elkerülni, már pedig a dolgok jelen állása szerint nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet – minimalizálni kell a veszteségeket, azaz meg kell akadályozni az ellenzék vezető erejét abban, hogy kétharmados többséget szerezzen a törvényhozás házában.
És ha mindez az Önök számára túl merésznek, elképzelhetetlennek tűnne, vagy netalán az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartozna, kérem, emlékezzenek vissza, mintegy varázsütésre, az illetékes szerv meggondolta magát, és engedélyezte a felvonulást.
Most már csak egyet nem értek. Miért az abnormalitást, miért a devianciát kell népszerűsíteni? Miért a rendellenességet kell tolerálnunk, miért nem az életszerűt, a jót?
Ma olvastam egy érdekes hangvételű, a világhálón közzétett levélváltást, amely Adorján András sakknagymester és Bartus László között folyt le, s ebben a sakknagymester azon tanakodik, ha megengedik ezt szó szerint idepattintanám, mert azt hiszem a problémakör lényegi részére világít rá:

„Tehát a homoszexualitás épp oly pszichiátriai betegség, mint a többi – mondjuk a depresszió. De mondd, a buzikon (azelőtt „ferde”, vagy „beteges” hajlamúakon) kívül láttál bárki mást pucér seggel átszelni a várost?

Nos igen, azt hiszem ez az a kérdés, amely a sakknagymesteren kívül bizonnyal már sokunkban felvetődött. Hiszen a történtek után fel kell tennünk magunknak azt a kérdést is, vajon létezik-e még olyan, hogy magánszféra, intimitás, meg ehhez hasonlók? Mi értelme van közszemlére tenni azt, ami egyáltalán nem tartozik a közre? Hát ezen bizony érdemes lenne elgondolkozni mindannyiunknak.
Meg aztán arról sem hallottam egy árva szót sem, igaz, ezen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt tapasztalt egyhangú tájékoztatás után egy cseppet sem csodálkozom, vajon miért nem szólalhatott meg a másik fél? Miért nem gondolkozunk el azon, hogy talán nem kellene ilyen jellegű felvonulásokat tartani egy olyan országban, ahol a lakosság ilyen nagy arányban vallja magát vallásosnak (értsd: kereszténynek), következésképpen nagy valószínűség szerint rendkívül irritálni fogja a társadalmat egy efféle megmozdulás.
Aztán az is eszembe jutott, hogy az a fajta sajátos módon előadott mozgáskoordináció, mellyel a kamionok platóján demonstráló honfitársaink „megörvendeztetnek” bennünket nem tartozik-e inkább a közszeméremsértés kategóriájába?
A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom.
Fél füllel figyeltem csak a tévére, de ha jól emlékszem az eseményről rendőrautóval kimenekített Lévai Katalin volt az, aki telefonon valami olyasmit nyilatkozott, hogy nemcsak buzizás volt, hanem cigányozás, meg zsidózás is.
Mit lehet erre mondani? Akkor csodálkoznék, ha nem lett volna.
Magam nem voltam ott, de afelől semmi kétségem, hogy azt az elkeseredettséget, és azt a tehetetlenségből fakadó frusztráltságot, amit ez a nép most átél, megél és érez, valamilyen formában le kellett vezetni. Sajnálatos módon így sikerült. De mielőtt még valaki gyermeki ártatlansággal rácsodálkozna, hogy a nemzetközi helyzethez hasonlóan az erőszak is fokozódik, annak üzenem, hogy egyáltalán ne csodálkozzon. Logikus fejleményei a mostani történések a 2006. októbere óta zajló folyamatoknak.
Mindösszesen csak egyetlen példát idéznék a teljesség igénye nélkül, mely kitűnően bemutatja, hogyan lehet tudatosan, felelőtlenül hergelni és félrevezetni a társadalmat. Orosz József sajtótájékoztatóján hangzott el, magának az ismert médiaszemélyiségnek a szájából:

„Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná, hogy az. Kaptam azért, mert más meggyőződésű vagyok. Igen. Más meggyőződésű is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem. Igen, a véleményem is más. És kaptam azért, mert zsidó vagyok. Igen, zsidó is vagyok. Meg kaptam azért, mert állítólag nem vagyok magyar. Pedig hallják, hogy magyar vagyok.”

Nem kedves Jozefina! Mi csak azt halljuk, hogy magyarul beszélsz. Magyarul beszélni és magyarnak lenni az azért nem teljesen ugyanaz. Bezony ám!
Mit tesz Isten, az élesszemű néző a sajtótájékoztató publikumának soraiban Vágó Istvánt is felfedezhette. Semmi különös, ezek csak amolyan apró, jelzésértékű momentumok.
De térjünk még vissza néhány röpke pillanat erejéig a Jozefina által mondottakhoz, mert azok a szavak, melyekkel megterhelte a levegő könnyű szekerét, hogy szállítná azokat a hallgatóság füleibe, igen nagy jelentőséggel bírnak, s rávilágítanak arra, hol téved az Angol utcai média-kommandó egykori fenegyereke.
Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy meleg vagy. Még csak nem is azzal, hogy más a meggyőződésed. Még csak nem is azzal, hogy más a véleményed. A zsidózást meg leszel szíves végre abbahagyni, ha kérhetném! Nincs még egy ország, ahol annyira szívesen látnák Izrael fiait és leányait, no meg a zsidó tőkét, mint kis hazánkban, azonkívül olyan másik országról se hallottam még, ahol egymást érik a Tel-Aviv-ból érkező charter járatok országgyűlési választások idején. Magyar mivoltodról pedig az imént már ejtettem néhány keresetlen szót.
Nem. Nem itt van az eb elhantolva, drága Jozefina!
A baj ott kezdődik, hogy nekünk keresztény magyaroknak, akik – a fene egye meg, de a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mégis csak mi lennénk a legtöbben ebben az apró kis országban! – folyton folyvást a kereszténységgel összeegyeztethetetlen, s a bűn kategóriájába tartozó abnormalitást, a homoszexualitást, a leszbikussságot kellene tolerálnunk, sőt, még a gyerekeinkkel is meg kellene kedveltetnünk, de legalábbis megismertetnünk, mert hát, ahogyan az egyik álliberális főokoskodó mondta, honnan tudhassuk, hogy a gyerek később nem lesz-e homoszexuális. Nos, megmondom az őszintét, nem is értem, hogy mi itt a gond. Hiszen maga bölcs vezérünk, a nagy műminiszterelnök ordította bele a vakvilágba dagadó karotisszal, hogy „el lehet menni, tessék! Teljesen igaza van! Akinek nem tetszik, hogy ez az ország és a népe ilyen, nosza rajta, el lehet menni, tessék!
Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más meggyőződésű vagy. Azzal van a gond, hogy mindenki másra rá akarjátok erőltetni ezt a „más” meggyőződést. Azt a meggyőződést, ami felett már rég eljárt az idő, azt a meggyőződést, ami csak kevésszámú kivételezettnek nyújt jólétet és biztonságot. Ez itt a baj, drága Jozefina! Persze tökéletesen értem én, mennyire nehezedre esik a magadfajtának kibújni a kutyaszaros világváros közepén emelkedő, jótékony elszigeteltséget és nyugalmat biztosító kommunikációs elefántcsonttornyodból. Körülbelül olyan nehéz lehet, mint haditudósítani az iraki szállodaszobádból.
Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más véleményen vagy. A gond azzal van, hogy álló nap mást sem lehet hallani, csak azt a „más” véleményt, amit te és a hozzád hasonlók képviseltek, s amelynek következtében ma ott tartunk, ahol tartunk.
Hát valahogy így, kedves Jozefina!
Csodálkozol hát, amikor a népnek, aki éjt nappallá téve robotol csak azért, hogy kifizethesse a sokszor ötletszerűen kirótt sarcot, elege lett, és egyszer csak aszongya, mint a műminiszterelnök, hogy na most aztán ölég volt? Bizony, ha még nem tudnád, ez a magyar rögvalóság.

Aszongyák a magukat liberálisnak hazudók, hogy hazánkban ez a nap volt a demokrácia szégyene. A magam részéről valahogy nem tudom élből elítélni azokat, akik ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve.
Gondoljanak bele!
A pórnép egyszerű fiai lekeverhettek egy maflást – természetesen kizárólag makarenkói célzattal – a hatalom megmondó-emberének. És itt a szó legszorosabb értelmében ténylegesen ez képződött meg, hiszen a nagyembernek kétségtelenül helyes irányt mutató Horn Gábort, s a Nap-keltét odahagyó Orosz Jozefinát is képen teremtették, amolyan istenesen. Ebben az értelemben, ha úgy tetszik, ténylegesen a hatalom megmondó-emberei nyerték el az őket megillető jogos jutalmukat.
És ismét bebizonyosodott a dús képzeletű nép ajkán született bölcs mondás kétségbevonhatatlan igazságtartalma, miszerint „Isten nem bottal ver!”
Lezajlott tehát a második felvonás abban a színjátékban, amit kizárólag azzal a célzattal írtak meg, hogy a nemzet továbbra se tudja kivetni magából az idegen testként jelenlévő mammonitákat, vagyis az SZDSZ hatalmát és befolyásolási (értsd: zsarolási) potenciálját megőrizhessék, s a jelenlegi ellenzéket megakadályozzák abban, hogy kétharmados többség birtokában – valami csoda folytán – esetleg érdemben is tegyenek valamit ezért a nemzetért.

Egyelőre vesztésre állunk, az idő pedig, úgy tűnik, nem nekünk dolgozik.
Nekem személy szerint nagyon nem tetszik a darab, asszem a végén ki is fütyülöm majd a ripacsokat.
Azt javaslom, tegyék Önök is ugyanezt.
Isten áldja Magyarországot!

A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Pedig minden világos

"Most már csak egyet nem értek. Miért az abnormalitást, miért a devianciát kell népszerűsíteni? Miért a rendellenességet kell tolerálnunk, miért nem az életszerűt, a jót?"
Pedig a dolog világos. A liberráltaknak egyáltalában nem jó, ha a népesség egyöntetűen kiáll az évezredes keresztény erkölcsiség védelmében. Hová lesz a hatalmuk, a befolyásuk, ha nincsenek szinglik, melegek, idióta önmegvalósítók, az általuk kitalált oktatási rendszerrel elhülyített, lassan már írni-olvasni sem tudó, konzumidióta tömegek, népszerűsíteni kell a drogozást, mert a kábult, agyhalott drogos nem fog a nemzeti oldalra szavazni. "A falvakra nincs szükség, ez ma már anakronizmus" mondta közülük az egyik gengszter. Persze, a falvak népét el kell szegényíteni, életfeltételeiket meg kell szüntetni, rájuk kell szabadítani a cigányokat, ezzel további ellenszavazókat iktattak ki. A felszabaduló értékeket meg jó pénzzé lehet tenni, ami bőséggel csordogál az "üvegzsebükbe".
Ilyenfajta felvonulásokkal lehet sértegetni, felbőszíteni a jóérzésű embereket, aztán lehet visongani az Unióhoz, hogy nahát, a szélsőségesek, nácik, homofóbok, csőcselék, stb. Lehet Chartát gründolni (ez talán úgy néz ki, hogy közröhejbe fullad). Elég sajnálatos, hogy a köztársasági elnök, legfőbb ügyész, az alkotmánybíróság is beáll a sóhajtozók sorába, ahelyett, hogy határozottan kijelentenék: ha nincs felvonulás, akkor most ok sem lenne a siránkozásra.
További probléma, hogy még mindig vannak emberek, nem is kevesen, akik áhitattal csüggnek Orosz Jozefina, Bolgár György és egyéb megmondóemberek, nem utolsósorban Gy.F. szavain. És elhiszik!!!
Én eddig bíztam a békés hatalomváltásban, hiszen látható, hogy az ország szekere kátyúban van. De Gy.F. és bűntársai eszelős ragaszkodása a hatalomhoz, hogy a még hátralévő időben ellopjanak, amit még lehet, megingatott ebben. Ezeket nem lehet kibillenteni demokratikus eszközökkel a hatalomból!
Igen, most még úgy tűnik vesztésre állunk. De ezt NEM SZABAD MEGENGEDNÜNK!
"Ne hagyjátok a templomot,
a templomot s az iskolát!"
Egy szebb és boldogabb jövőt kívánok mindenkinek!

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.