Si vis pacem, para bellum!

Böjte Csaba atya levele

| |
 

Hogyan tovább? Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a holnaptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várják, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni.

Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenbenmegtorpanunk!!!

Igen biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk. Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!

Megtorpant a világunk, de nem is baj, - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk.

Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, lim-lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van
szükségünk! Mária figyelő, egy életre  kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó  tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.

És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mertnem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni,
römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.

Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák.

Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villany égőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.

Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön külön is, de együtt és a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.

Testvéri szeretettel, Cs. t.