Si vis pacem, para bellum!

Gyurcsány szerepe Európa bekerítésében

| | |

Milyen szerepet játszott a leköszönő kormányfő egy, a magyar pálya méreteit jóval meghaladó meccsben, és mire gondolt az orosz sajtó, amikor Gazprom-miniszterelnöknek titulálta Gyurcsány Ferencet? A magyar politikus szerepéről elkészült, és egy ideje közkézen forog egy összeesküvéses forgatókönyv, amely az elmúlt évek hazai és nemzetközi eseményeit mozaikként összeillesztve azt magyarázza, mit tett a hazai vezetés annak érdekében, hogy az orosz gázipari óriáscég megszerezhesse a Mol csővezetékeit, és ezzel bekeríthesse az uniót.

Miniszterelnöki széket veszített [1] a Gazprom, állította az egyik orosz napilap a Gyurcsány Ferenc lemondását követő napokban. A Kommerszant szerint a magyar politikus bukása némileg megakaszthatja a világpolitikát csináló orosz nagyvállalat lendületes terjeszkedését, de ez nem akadályozza meg, hogy Gerhard Schröder német kancellárhoz hasonlóan bebocsátást nyerjen a vállalkozás menedzsmentjébe.

A lap a pártelnöki cím elvesztése után is visszatért az ügyre, és újra azt állította, hogy a magyar politikus bizalmi állást kaphat Moszkvában. „Úgy tűnik, Gyurcsány teljesen elhagyja a magyar politikát. Így már semmi akadálya nincs annak, hogy a Déli Áramlat Rt. – a felépítendő gázvezetéket üzemeltető társaság – élére álljon.”

Az OMV eladta

Magyarországon is hónapok óta terjed egy írás, amely eljutott a parlamentbe is, és amely egy elméletben fűzte össze, hogyan kapcsolódhatnak a Gazprom stratégiai terveihez a magyar diplomácia lépései, a Mol-részvények felvásárlási kavarásai és az OTP állami megsegítése. Itthon azonban eddig senki sem ment el addig a teóriagyártásban, mint amint az orosz újság sugall, azaz hogy az eseménysor végén Gyurcsány kinevezése állhat.

Az MTI által közzétett orosz sajtóállítást a kormányszóvivő természetesen rögtön kacsának minősítette, de tény, hogy a magyar politikában bekövetkezett változást gyorsan követte a Mol tulajdonosi szerkezetének változása. Néhány órával azután, hogy kiderült, az MSZP megyei elnökei menesztették Gyurcsányt, az OMV eladta a Molban [2] meglévő 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Surgutneftegaznak, amelyről bennfentesek azt tartják, jelentős részben Putyin fennhatósága alatt áll.

A hivatalos Gazprom-álláspontban az úgynevezett ellátásbiztonság a mindent magyarázó tényező, azaz, hogy az orosz gáz útja sima legyen Európába. Erre hivatkozva Oroszország sorban vásárolja fel az Európába vezető úton fekvő nemzeti gáztársaságokat. Az északkeleti irányból érkező orosz gáz zavartalan áthaladását segíti, hogy a Gazprom egy csapelzárós gázháború után megszerezte a fehérorosz Beltranszgazt, és ugyanerre a sorsra jutott a Balkánra és Dél-Európába irányuló orosz gáz útjában fekvő moldáviai társaság, a Moldovagaz is

Két nemzeti gázcég azonban állva maradt: a lengyelek kitartóan őrzik a PKN Orlen függetlenségét, és zsaroló potenciáljuk sem rossz, hisz a társaság csövein halad át a Németországba szánt gázmennyiség. Az ukránok sem hajoltak be a Gazpromnak, megtartották a Naftogazt, márpedig az Európába tartó orosz gáz nyolcvan százaléka itt halad keresztül, és nem utolsósorban itt futna a Déli Áramlat fővezetéke. Az ukrán tüskét pedig Magyarország húzhatná ki a Gazprom körme alól.

Sokat érő lukak a földben

A Molnak ugyanis irgalmatlan méretű gáztárolói [3] vannak. (Gáztároló alatt nem mesterséges, gigászi tartályokat kell érteni, a kimerült, természetes gázmezőket újra lehet tölteni, és ilyenekkel a Mol szép számmal rendelkezik.) Az orosz tanulmányok szerint tízmilliárd köbméter szivattyúzható be a magyar földbe, a hazai felmérések csak annyit állítanak, hogy egy-kétmilliárd köbméter gáz biztosan elfér. A lényeg azonban mindkét kalkuláció esetében ugyanaz: a csurig töltött magyar tárolók segítségével a Gazprom akkor is hónapokig eleget tehetne az európai rendeléseknek, ha kirobban egy újabb orosz–ukrán gázháború.

A Mol (pontosabban az FGSZ Zrt.) csővezetékének bekebelezésével a Gazprom két legyet ütne egy csapásra. Egyrészt energiahordozói akadály nélkül jutnának el a mediterrán piacokra, másrészt (az olasz ipar gázfüggőségére játszva) gyakorlatilag rákapcsolódhatna az olasz ENI társaság rendszerére, aminek diszkrét bája abban rejlik, hogy elér az észak-afrikai gázmezőkig. Márpedig Európát három gázforrás táplálja: az északi-tengeri, az orosz, és az észak-afrikai (főként Algéria és Líbia).

Azaz, aki a háromból kettőt birtokol, gyakorlatilag az szabja meg a gázárakat a kontinensen. Nem véletlen, hogy Oroszország keményen erősíti jelenlétét az észak-afrikai térségben, ahol Algéria és Líbia a szovjet időkben felhalmozott államadósságát orosz fegyverek megvásárlásával és gázkoncessziók átadásával törlesztheti.

Déli Áramlat, mindenáron

Mindehhez persze kellene a Déli Áramlat, mégpedig a lehető leggyorsabban, ugyanis ha nem épül ki, a Gazprom bevétele akár kétharmadával csökkenhet. (Az előre nem kalkulálható válság okán most az orosz óriás ezer köbméter gázt mintegy kétszáz euróért dobhat piacra, míg a recesszió előtti kalkulációk hatszáz eurós tarifával számoltak.) Ennek ellenére az oroszok abba belenyugodni látszanak, hogy a Déli Áramlat megvalósulási dátuma 2012-ről 2015-re csúszott.

Ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, a Gazpromnak mindenképpen meg kell torpedóznia az unió által favorizált másik gázvezetékprojektet, a Nabuccót. Ezt két ponton teheti meg jelenleg: Iránban és Magyarországon. A Nabuccóba, amely elvileg az oroszok keleti gázmonopóliumát hivatott megtörni, a Kaszpi-tenger környékéről, illetve Iránból származó gázt töltenének. De már rég megindult mindkét térségben, sőt részben sikerrel be is fejeződött a Gazprom térnyerési offenzívája.

Magyarországon az FGSZ Zrt. megszerzésével lehet keresztbe tenni a Nabuccónak.

Csakhogy a Gazpromot Magyarországon igencsak szorítja az idő, hiszen az nagyjából világos, hogy csak egy jobboldali kormány megalakulásáig hozhatja tető alá az akvizíciót. A Molra viszont csak akkor gyakorolhat kellő nyomást az orosz társaság, ha semlegesíteni tudja annak áttételesen többségi tulajdonosát, Csányi Sándort, az OTP elnök-vezérigazgatóját, és magát a pénzintézetet is.

A pénzintézet eddig megvédte a Molt minden felvásárlási kísérlettől, pélául amikor az osztrák OMV akarta megszerezni a magyar társaságot, rossz nyelvek szerint a lex Molként elhíresült, az OMV kísérleteit végleg meghiusító törvényt a Mol és az OTP irodáiban írták.

CIA-s módszerek

A 2007-es orosz felvásárlási kísérletek [4] idején történt, hogy a Csányi Sándornak dolgozó UD Zrt. védelmi céllal figyelő szoftvert telepített a Mol kommunikációs rendszerére. A magyar olajcég vezetése azért keresett technikai támogatást, mert a Mol feletti befolyás megszerzésére külföldről nagy erőket mozgató manőverek indultak, és a gyanú szerint házon belülről bennfentes információk kerületek az ellenérdekű gazdasági csoportok kezébe. A CIA rendszeréhez hasonló rendszerrel megadott szavakra lehetett keresni az alkalmazottak beszélgetéseiben és levelezésében.

A politikusok között keringő összeesküvés-elmélet szerint Csányi megregulázására találták ki a bankmentő hitelt is. Ez a feltételezés azonban a szakmai elemzők véleményével is egybevág [5]. Az OTP az FHB-val együtt úgy kapott 520 milliárd forintot, hogy a menedzsment egyáltalán nem tapsolt az IMF-től érkezett tőkeinjekciónak. Az OTP környékén ugyanis erősen tartottak attól, hogy a válságra hivatkozva az állam hatalomátvételre készül a bankban. A pletykák akkor is arról szóltak, hogy a végső a cél az OTP, sőt a bankkal több szálon is kapcsolatban álló Mol, illetve az olajtársaság egyes vagyonelemeinek orosz kézre játszása volt.

A pénzügyi csomagot kísérő szerződési feltételek 2008 novembere és 2009 márciusa között megenyhültek, és az állam végül nem kapott elméleti lehetőséget sem a Csányi-birodalom megszerzésére, a bankár mégis nyíltan új választás kiírása [6] mellett tette le voksát.

Forrás: index.hu