Si vis pacem, para bellum!

Bogár László: Kalózok korszaka?

|

A legutóbbi hónapokban olyan fogalom került be a globális diskurzustérbe, amelyről azt gondoltuk, hogy végleg a legendák távoli ködébe veszett – és legfeljebb a kalandfilmekben támadhat fel időnként újra. A kalózkodás ősi mesterségének globalizált high-tech változata jelent egyre nagyobb fenyegetést a világnak. De mivel a híradásokban természetesen az uralkodó elbeszélési mód interpretációjában értesülhetünk a történésekről, és jó okunk van kételkedni ennek megbízhatóságában, érdemes lenne más értelmezési keretbe helyezni a kalózkodás új változatának fenyegetését.

A Nyugat már fél évezrede uralja a világot. Kapitalizmusa különös létmódot kényszerít a bolygó Nyugaton kívüli részére ("West and Rest"): lényegében kiaknázható erőforrásként és hulladéktárolóként tételezi mindazt, amely valaha emberi társadalmakat jelentett Amerika, Afrika és Ázsia ősi tereiben. S mivel e "trikontinentális" zóna legsebezhetőbb eleme mindig is Afrika volt, a 20. század végére ez a földrész – akár a földi élet édenkertje is lehetne – rémálommá, egyetlen öko-szocio-kulturális latrinává változott. A nyugati civilizáció elképzelhetetlen, és máig sem feltárt brutalitással fosztotta ki ezt a világot. És miközben napjainkban már szemforgató álságossággal próbálja "segélyezni", az általa nyújtott támogatások ma is legfeljebb az egy-két százalékát teszik ki azoknak az értékeknek, amelyeket most is folyamatosan kiszivattyúz ebből a végletekig elgyötört, tönkretett világból. Afrika tragikus mementója annak, hogy mire képes a tőkefelhalmozás gátlástalan pusztító ámokfutása. A földrész valójában előképe a világ jövőjének. "Így végzed majd te is…" – mondhatnánk a költővel szólva. Ez vár tehát minden "lokalitásra", ha az emberiség nem lesz képes megfékezni a globális hatalomgazdaság pusztító démonait.

Már a múlt század utolsó évtizedeiben is látszottak vészjósló jelei annak a folyamatnak, amelynek nyomán létrejöttek az első öko-szocio-kulturális "fekete lyukak". Ezen anyagi és szimbolikus kifosztás következtében aztán egész emberi világok tűnnek el az eszelős létörvénylésekben. Libéria, Sierra Leone, Ruanda és Szomália valójában prototípusai annak a valaminek, amely egyelőre túl van a létező tudásaink legvégső horizontján, és amelyet talán "negatív létnek" nevezhetnénk. Amikor már nem egyszerűen csak az történik, hogy a felfoghatatlan nyomorúságba süllyedő emberi társadalmak elvesztve minden emberi vonásukat állattá válnak. Az állati létben is van ugyanis valamilyen rend. Itt viszont éppen a létezés szakrális talapzata omlik szét, és megjelenik a deszakralitás szörnyetege, megkezdődik az embernek látszó brutális "tárgyak" sorozatgyártása.

Ez tehát a kalóz genezise, és semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez a terminátorszerű tárgy valójában csak újabb fegyver ugyanazoknak a globális tőkestruktúráknak a kezében, akik ezekben az eszközökben a globalo-business új, kreatív formáit látják. Vagyis a globális tőke eszelős, agresszív expanziója a végső kiváltó oka annak a nyomorúságnak, amely megszüli a kalóz létkarakterét, s amelyet aztán azonnal integrál is abba az új üzletágba. Ezzel persze valójában saját globális testébe is belemar, tehát a globalitás kígyója dühödt profitéhségével saját farkába harap. És a "másik kezével", vagyis a hatalmas haditengerészeti koncentrációval megpróbálja megfékezni az éppen általa kiprovokált iszonyatot. A globális média pedig készségesen legyártja és folyamatosan újratermeli azt a végzetesen hazug értelmezési keretet, amely igyekszik azt a hamis látszatot kelteni és fenntartani, hogy a kalózkodás kérdése egyszerű rendészeti probléma, és haditechnikai, katonai eszközökkel kell megoldani.

A helyzet hasonló a terrorizmus kérdésköréhez. Bár éppen a Nyugat az, amely évszázadok óta brutális létdiktatúrának veti alá az egész világot. Amikor pedig az így terrorizált világ lázadni mer, akkor ezt maga a Nyugat minősíti terrorizmusnak. Pedig csupán saját tükörképét látja viszont a terrorista létkarakterében, aki végül is nem más, mint a Nyugat permanens terrorjával szembeni – igaz, meglehetősen érdes – immunreakció.

A kalózok, akik a kifosztott Afrika szétroncsolt páriatársadalmainak képviselői, csak megjelenítői azoknak a vészjósló és pusztító védekező mechanizmusoknak, amelyekkel a "Rest", vagyis a világ maradéka, a reszli próbál benyomulni a létezés azon nyomorúságos réseibe, ahol a saját fizikai létét valahogy fenntarthatja. Ráadásul egyre nyilvánvalóbb, hogy a globális biznisz már régóta rászerveződött az így kinyíló lehetőségre. A globális kapitalizmus tehát visszatér a kezdetekhez. A dicső Nyugat olyan vérszomjas banditákkal indult hódító, vagyis világkifosztó diadalútjára, mint Cortez és Pizarro. Olyan kegyetlen gyilkosokkal, mint Francis Drake és Peter Stuyvesant kalózkapitányok vagy az Indiát letipró John Clive és a Kína ellen a szabad kereskedelem fennkölt jelszavaival kegyetlen ópiumháborút folytató angol tábornokok. Akkor is, most is valójában önmaga, az egész emberi lét ellen vezeti ezt a létfelélő háborúját, hisz most már valójában egész léte, Babits versének címével szólva: Hadjárat a semmibe. 
 
Bogár László, közgazdász 
Magyar Hírlap

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Azért nem mindenért az

Azért nem mindenért az europaiak a felelösek...
"Az észak-afrikai kalózkodás osi eredetu; politikai jelentoségre a XVI. században tett szert, foleg Barbarossa (Hajreddin) révén, aki Algériát és Tunéziát katonai államként egyesítette és elismerte a török szultán fennhatóságát. Barbarossa jövedelmezo kalóztevékenységet folytatott. Amikor Rabatba és Tétuanba eros mór törzsek érkeztek (1609), Marokkó lett a kalózok legújabb központja, csakúgy, mint az alaví szultánoké, akik csakhamar uralmuk alá hajtották a két köztársaságot, és ok is a kalózkodásból gyarapították bevételeiket. A XVII. században az algériai és tunéziai kalózok egyesültek - 1650-ben egyedül Algírban több mint harmincezer foglyot tartottak bebörtönözve. A XIX. században a kalózkodás több háborúhoz vezetett Tripolitánia és az Egyesült Államok között. 1815 után az angolok két kísérletet tettek az algériai kalózkodás elfojtására, végül a franciák számolták fel 1830-ban."

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.