Si vis pacem, para bellum!

Rózsa-Flores Eduardo utolsó írása: Nincs gépfegyverem

Ölni kell, igen ölni, mert kell a haza újjáépítéséhez a habarcs,

És nincs jobb összetartó anyag, mint az agyagban,
Hazánk meggyötört földjében
Az áruló ellenség
De a hős vére is.

Rózsa-Flores Eduardo
 
Ha háború van, akkor kérem háború van
(Néhány idézet és én)
 
Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian.
József Attila
 
Ölni kell, igen ölni, mert kell a haza újjáépítéséhez a habarcs,
És nincs jobb összetartó anyag, mint az agyagban,
Hazánk meggyötört földjében
Az áruló ellenség
De a hős vére is.
 
Ha győztök, tudjatok félni; ha vesztetek, tudjatok remélni.
Jókai Mór
 
A győzelemben, azaz utána, a későn érkező, jóllakott és egészséges, középszerű de fényes csizmájú, jól vasalt egyenruhájú opportunistáktól óvjon meg minket az Úr. Ha vereséget szenvedünk, nem baj, mert minden egyes vereség, újabb csatákra, újabb háborúkra ösztökél, és ez a sorsunk. Gyönyörű sorsunk. Mikor a világban csak mi vagyunk, csak mi számítunk és persze, egy kicsit is –mert kell a szép koreográfiához- az ellenség.
 
Az igazán bátor férfi nem gondol a küzdelem eredményére. Hevesen a halál karmai közé veti magát, így feltárul tudatában igazi énje.
Részlet a szamurájok kódexéből
 
Ki fél a haláltól, nem érdemli meg az életét. Ki nem menetel énekelve a csatába, és ijedtségében, magában, démonokkal küzd, végül azok le is győzik őt. Nem belső démonainkkal kell játszadozni, hanem az ellenségre koncentrálni, ha nem ezt tesszük, nincs győzelem. Viaskodunk árnyékokkal, fata morganára lődözzük nyilainkat...a tényleges, igazi ellenség közben lecsap, és a legelvetemültebb, kis, „saját” gazemberünknek is, pillanatok alatt eszébe juttatja mi a valóság.
 
A kemény idők soha nem tartanak sokáig. A kemény emberek igen.
Robert Schuller
 
Oh gyönyörűséges kemény, zord idők
Oh fergeteges vihar,
Villámcsapások vágják az éj sötétjét, mennydörgés kergeti el az álmunkat.
Vihart akarok! Méteres hullámokat! Habozzon tajtékja az élő víznek 
Tűnjön el a Hold és majd a Nap is a vörös felhők mögött.
 
Oh szépséges látvány: végre tapossuk az ellenség zászlait, égő várainak fénye az eget
világítja....Mi meg menetelünk, tovább.
 
Légy kemény, irgalmatlanul, a harcban. És gondold végig, megéri-e számodra a béke.
A lanyha, nyugodt és unalmas hullámzás, a kemény sziklát őrli.
Célszerűség? Kit érdekel!
Mentem volna lókupecnek, vagy jól fizetett hivatásos hazudozónak. És nem állnék itt és most, talpig nedves forróságban, puskával a vállamon.
 
Végérvényesen: nem szeretem a béke csendjét. Mert aljasan hazug.
A béke után mindig háború lesz, és nem fordítva. A béke csupán átmeneti állapot. Erőgyűjtésre, tanulásra alkalmas....És mindig eljön a pillanat, ha várjuk. És akkor menni kell és tenni a dolgunk. És hálát adni a Sorsnak, Istennek, hogy számít ránk, hogy kiválasztott.
 
A személyes ragaszkodás olyan luxus, amit csak azután engedhetsz meg magadnak, ha minden ellenséged elpusztítottad. Mindaddig mindenki, akit szeretsz, túsz, gyengíti a bátorságod és rontja az ítélőképességed.
Orson Scott Card
 
(Ezt az idézetet, csak azért tettem ide, merthogy, ugyebár...világos, hogy nem csak én gondolkodom ahogy, és teszem amit.  Szóval: vegyék, vegyétek nyugodtan magyarázkodásnak. Egyébként nem az.)
 
Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!
Szun-Ce
 
Halálos terepre értünk. Nincs hova hátrálni. Megadni magunkat? Soha! Marad a harc. Csupán a harc. És a kitartó, becsületes és önfeláldozó harcnak, a sok valós gyötrelem után, édes gyümölcse lesz és annak neve: győzelem!
 
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.
Arany János
 
Ma már nem tudom megérteni azt a lázt, amely akkor annyira hatalmában tartotta a lelkeket. Mind a hárman gyöngék voltunk még. Sebeink még alig gyógyultak, de azért készek voltunk rá, hogy újra odaálljunk a harcsorba és küzdjünk. És a vérünket ontsuk a hazáért.
Gárdonyi Géza
 
Isten áldotta betegség, melyből nem akarok sohasem meggyógyulni. Mert ki az a bolond, aki a szerelemnek nevezett állapot felfutó időszakában képes másra gondolni? És a haza iránti szeretet jobb és több annál mert égi, mert Isteni ajándék és mert e láz, még ha felemészt is: gyönyörűséges kiváltság.
Misztika, elhivatottság nélkül számok vagyunk csupán, statisztika és mint olyan, nem-létezők.
 
Soha ne hátrálj meg a küzdelemtől. Támadj akkor is, ha kedvezőtlen helyzetből kell, ezzel megzavarod az ellenséget.
Adolf Galland
 
Mást nem is tudok. Mert a taktikai visszavonulás című eufemizmust gyávák találták fel, hogy kiskaput hagyjanak maguknak, és ezért erre keresztezték át a megfutamodást, az árulást.
Előre, manőverezni és lecsapni. Persze ésszel, de több szívvel, merthogy ez különböztet meg minket a számító, ún. professzionális katonáktól. Mert, minekünk nem csinnadratta, kitüntetés és zsold kell, hanem csak tisztán és nyersen: a Győzelem!
 
Van a háborúnak egy törvénye, amelyik így szól: a tiszta fegyverek győznek a szennyes fegyverek fölött. Ha azonban egyik sem tiszta a fegyverek közül, akkor mindig a nagyobbik gonoszság és a nagyobbik gyűlölet győz. A szentek tisztasága és szelídsége legyőzi a vadállatokat, legalábbis így tanítják ezt, de ha két vadállat küzd egymással, akkor mindig a vadabbik vadállaté a diadal. Ha két barbár visel hadat egymás ellen, a barbárabbik nyeri meg azt. Így tanítja a történelem. Vagy tisztábbak kellett volna legyünk, vagy barbárabbak.
Wass Albert
 
A tizenegyedik parancsolatot követjük: csapj le, mielőtt felebarátod lecsap.
(X)
 
Felebarátom?
Álságos szöveg. Aljas bitang ellenségnek hívják! És minek ebbe a hagyományt keverni...az alantas férgek elpusztítása kötelesség. Nem erkölcsi dilemma. 
 
Gyalogok vagyunk a világok közötti hatalmi játszmában. Oda megyünk, ahol szükség van ránk, és tesszük, amit tennünk kell. Minden egyéb csak másodlagos lehet.
Darren Shan
 
Ehhez nem tudok mit hozzá tenni. Magyarázatul talán csak annyit: a cipész cipőt készít, javít, a pék kenyeret süt, stb. Mi, harcosai a szerelemnek, önkéntesei a szabadságnak, hazánk katonái volnánk. Másról nem tudok, és nem is akarok tudni.
 
Egy katonának a küldetés sikere azon múlik, hogy tud-e alkalmazkodni az ellenségéhez.
(X)
 
Szent igaz. Alkalmazkodni? Például követni, mint az árnyék, szinte eggyé válni vele, átvenni ritmusát az üldözésnél, oda vezetni, ahova mi akarjuk, és lecsapni és megsemmisíteni.
 
Amikor V. Henrik szózatot intézett az embereihez, azt mondta: mirólunk a mai naptól fogva a világ végezetéig úgy emlékeznek majd, mint a szerencsés kevesek, a testvérek csapata. Mert az, aki ma a vérét ontja az oldalamon, az örökre a testvérem lesz.
(X)
 
Micsoda –megbocsátható- irigység önt el mikor e sorokat olvasom. Nosza, gyerünk, rajta! Rajtunk a sor. Csak felvállalni kell. És részesei lehettünk az egyetlen, és tartós dicsőségnek.
 
A forradalom egy hirtelen, gyönyörű villámcsapás volt, életemben először és talán utoljára ekkor éreztem, hogy egy kis artéria vagyok a magyarság érrendszerében.
Keszei István
 
Micsoda boldog állapot. És a felismerés. Mint cseppje a tengernek, mint porszeme a sivatagnak, mint csillag a Mindenség asztalán...mint molekulája az Egésznek...mint Isten gyermeke...Hát nem mondom, hogy gyönyörűséges dolog magyarnak lenni, és élni és halni, ha kell a Hazáért? Eggyé lenni, egybeolvadni...és erősíteni a folyamot mely hömpölyögve takarítja majd el a szennyest, és együtt felemelkedni a felhőkig, az egekig hogy lássuk Istenünk, magyarok, hogyan mosolyog reánk.
 
Örök tragikuma a magyar sorsnak, hogy nálunk a szabadságért mindig meg kellett verekedni fokossal, kopjával, fejszével, puskával, benzines palackkal. Fehér köpenyes pincérek sohasem tálalták ölünkbe a szabadságot, mint egyes boldogabb sorsú liberális nyugati nemzetek életében.
Keszei István
 
Ámde, pont ezért is létezik még nemzetünk. Merthogy mások lehetnek boldogabbak...boldog liberálisok...Pfuj! Az ő bajuk. Mi komoran, néha szomorúan, csatáról csatára, háborúból háborúba létezünk... de öntött vérünk, kedves Istennek, és földünket táplálja és erősíti is azt. A liberális nemzet, mint a szalma, könnyű, hamar elporlad, a hó alatt már rohad, volt is, nem is....A mi nemzetünk, mint a tölgy. Láttam egyszer egy nagy öreget. A villám belecsapott. Azt hittem elszenesedett teste tavaszra összedől, a földdel összekeveredve, eltűnik –bár hasznosan, de mindörökre. De nem. Mikor újra láttam, rügyezett. És állt büszkén, és várta a következő csapást. Olyan volt az a tölgy, mint nemzetem, holnap, vagy holnapután...egy hatalmas nevetés, mint angyalok óriási kórusa, mint csilingelő tavaszi eső a hegyek alatt.
 
Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.
Joanne Kathleen Rowling
 
Van. Felálltunk. Visszavágunk. Elkergetjük. Ez rendeltetésünk és sorsunk. Hála Istennek ezért.
 
Ha a nők depressziósak, esznek vagy elmennek vásárolni. Ha a férfiak depressziósak, megtámadnak egy másik országot.
Elaine Boosler
 
És mi van a harcos nőkkel? Vo Thi Mo, Szent Johanna, Agustina de Aragon, Hangaku Gozen,  Tomoe Gozen, Boudica...És akik most készülnek? Ápolónőnek, mesterlövésznek, hírvivőnek, vagy otthon, a gyerekeikre vigyázó asszonyok, hogy a férfiaik egy ideig biztosan ott lehessenek, ahol a hazának szüksége van rájuk?
És a majdnem férfiak, akik majd elbújnak, vagy az ágy alatt, vagy hazug szólamok mögött, hogy megpróbálják elkerülni sorsukat, és nem képesek kiállni bátran, és harcolni és meghalni is ha kell, ami ugyebár szép és tisztességes...
Istenem, csak az ostoba pacifista feministáktól ments meg minket, ellenségeinkkel mi majd jól elbánunk.
 
A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét.
Paulo Coelho
 
Az ellenség- bár nem nézem le őket- ostoba. Lemondtak az Úr szeretetéről, nevetnek rajtunk: azt mondják elavult, oktondi, áporodott a Hitünk.
Elavult és oktondi igen, áporodott, mint maga a föld, mint az egész Univerzum...Mi egyek vagyunk Ővele.
Nagy lesz a meglepetés, mikor ősi zászlókkal, időtlen idők óta létező imáinkkal sorakozik majd fel az arcvonal. A győzelem Istené!
 
Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül.
Paulo Coelho
 
Alig várom, az ellenség támadását. Én őket ismerem. Ők csak önmagukat. Rémület és pánik lesz úrrá rajtuk, ha elkezdjük harci dalunkat...ha megmutatjuk fényes arcunkat.
 
Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.
Paulo Coelho
 
Nem erősebbnek kell lenni, hanem ravaszabbnak, egyben türelmesebbnek a mindenkori ellenségnél. A háborút nekünk kell megnyernünk. Miért is? Mert felvérteztünk Isten szeretetével, és mert a Gonosz ellen harcolunk.
Eljött a mi időnk.
 
Az ember néha lemond a szeretett nőről, hogy magányosan induljon a vérgőzös csatamezőkre.
Vavyan Fable
 
Elrabolták a szabadságunk, perzselve a föld, rombolva a ház, szétszaggatva a zászló...mondd kedves, ugye érted ... Tudom, megvársz.
 
A szabadság fáját hazafiak és árulók vérével kell öntözni.
Thomas Jefferson
 
És lesz a szabadság fája a legszebb. Ez, ezer évig is áll majd. Erősen. Ingathatatlan.
 
Wittner Mária
 
A megtorlatlan bűn, csak erősíti a bűnöst. A meg nem büntetett bűnös dölyfös lesz, magabiztos, és az első adandó alkalommal –hitszegőn- hátadba, a nemzet hátába döfi majd a méregbe mártott kést. Tudjuk és ismerjük. A bűnt is, a bűnöst is. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
 
Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.
Türtaiosz
 
Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.
Buonarroti Michelangelo
 
Magyarul: válaszd meg jól az ellenfeledet, az ellenséget...mert az ellenséged te éretted van. Miattad létezik. Neked csak le kell győznöd őt. Ezzel megsemmisül. Te meg, a győzelmed által fogsz örökké élni.
 
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
Petőfi Sándor
 
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Wass Albert
 
Végzetes belépni bármely háborúba anélkül, hogy győzni akarnánk.
Douglas MacArthur
 
Stimmel. Úgy döntöttem minden háborúmat meg akarom nyerni.
Eggyel már meg is volnék.
 
A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél.
Lucian Blaga
 
Mintha én ezt már mondtam volna....
 
A háborúban nincs helyettese a győzelemnek.
Douglas MacArthur
 
A győzelem az egy dolog,
A másik az ellenség veresége.
És ha valaminek nincsen „helyettese” az, az ellenség veresége által táplált fergeteges gyönyör.
 
Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
Schopenhauer
 
Szóval:
Előttem sokan, sokfélék szóltak...és sokat. Többségük, olvasván amit írtak és tudván kik is voltak, többségük, akik a valóságot hírvivőktől, később firkászoktól, hallották-ismerték, ...most még  válogatott képsorokból gondolja tudni mi is AZ a bizonyos állapot...és ítélkezik.
Mint én, mikor gyerekkoromban, látványos tehetségtelenségem –nem röstellem leírni- által táplálva, fetrengve önnön gyűlöletem pocsolyájában...halálát kívántam az utcámban lakó, mindegyik nálam jobban –mindegyik jobban- focizó gyereknek...
Szóval:
Tudni vélem, helyes úton járok.
És a sok süppedt mellű, penésszel benőtt agyú „liberális” és mondvacsinált „humanista”: tehet egy szívességet.
Dolgom volna –szóltak már egy páran- írni. Mesélni. Énekelni. Ha már Isten volt, mint mindig és még mindig, kegyes hozzám és tagadhatatlan tehetséggel áldotta meg szemem, fülem és kezem...
Ámde: döntve vagyon: csupán annak a sornak, csupán annak a bekezdésnek, annak az oldalnak van nálam értéke, és ezentúl, mely AZUTÁN íródott. Amely abból táplálkozik, amitől a széplelkűek irtóznak-undorodnak: verejték, savanyú izzadtság szag, száradó vér keverve napokig mosdatlan test-láb bűzével...félelem, melyből gyilkos düh lesz –ha legyőzöd-, őrjöngő öröm a legyőzött, végleg mozdulatlan ellenség holtteste láttán...és a szag....az a bizonyos általános szag...mikor minden, mit a civilizáció áldásának nevezünk, együtt perzselődik és elég. A vég bűze..
Írtam, fentebb, hogy tehetnek egy szívességet, és hogy kik, de kihagytam szántszándékkal eddig, az ártalmatlanabb, de ítélkező, szemüket az égre emelő névtelen nézőket...akik gyűlölnek minket, mert irigyek, mert nem merik,  mert nem fogják sohasem megtenni AZT a lépést, és elszakadni...de elvárják tőlünk, bolondoktól, harcoljunk helyettük, védjük még gyávaságban eltöltött olcsó perceiket...
Utálni fognak ezekért a sorokért, sőt, gyűlölhetnek is, de eljött az idő. És nincsen visszaút.
És mi tagadás: helyes út ide vagy oda, végül is élvezem.
Mert csak én, és csak az én-félék tudjuk élvezni a csendet a csatazaj után, a bizonytalanság után, a megérdemelt pihenést, jól működő, gyönyörűen csillogó fegyverrel az oldalunkon...Mert az ellenség iránti gyűlöletet, felváltja a napi hekatomba után, a bajtárs iránti szeretet. Aki ott ül melletted, akinek élete tőled függ és ugyanígy a tied őtőle...Ő az, aki látja a szemedben a szikrát, és érti és tudja, az övén is ugyanígy csillog. Ő lesz a világod. Bajtársaid a családod. Rejtekhelyed, ahonnan lesed a bitang ellenséged a palotád.
És ezt csak mi tudjuk. És mi döntünk sorsunk felett és ezért, és ettől, leszünk szabadok és erősek. És ezért vagyunk veszélyesek...
Mert aki szerelmes a szabadságba, és halni kész érte, ellenőrizhetetlen, fékezhetetlen, uralkodni nem tudnak felette.
 
Tehát járjuk majd ezentúl is az UTAT.
A csak általunk ismert utat.
Mint a középkor szent bolondjai...Mi, félelmetes bolondjai a szabadságnak.
Az Egy Isten Szerelmének harcosai.
 
 
 
u.i:
 
"Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza"
Szimonidész

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Osszefogas Kell

Normal
0

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin:0in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Mindannyiunknak itthon, külföldön és bárhol; végre itt az idő, hogy kinyissuk a szemünket!
Nem mellünket verve, és üvöltözve, hanem halkan, és figyelmesen.
 Itt az idő, hogy tegyük a legjobbat, amit tudunk! Ne mutogassunk, ne mérgelődjünk, és ne mondjuk, hogy NEM!
Itt az idő a békés felvonulásokra, itt az idő a pozitív hozzáállásra!
Mit tudok tenni azért, hogy az életem jobb legyen anélkül, hogy másnak kárt okoznék? Nyissam ki a szemem és a fülem!  Legyek képes meglátni és meghallani mi az ami irányítja a vezetőimet. Aki az országot szolgálja és a jobbat kívánja, annak a tettei magukért beszélnek és nem kell mellét verve a magyarságát hirdetnie.
Ne hibáztassunk, hanem bíztassunk!
Ne nézzünk vissza, hanem legyünk a jelenben, a jövő irányát figyelve!
Ha félreléptünk, akkor vegyük tudomásul és lépjünk a helyes irányba!
Ne arról legyünk híresek, hogy mi vagyunk a legszomorúbbak és a legeladósodottabbak! De legyünk híresek arról, hogy összefogunk egyenként a jobb irányért, és  megtesszük mindazt, amit tudunk a magunk módján!
Ha kiegyenesítjük magunkat, akkor nem kell kiabálni, mert úgy is látszani fogunk.
 
Most van az a pillanat, hogy egy jobb jövőt tudunk magunknak kívánni, a válaszút előttünk áll!. Figyeljünk oda, fogjunk össze, és gyerünk, dolgozzunk magunkért, a családunkért, a közösségünkért, a falunkért, a városunkért, az országunkért és a világért!
 
Talán tegyük azt, amihez legjobban értünk a mindennapjainkban, és azt tegyük  kicsivel jobban, minden nap.
Talán használjuk ki a lehetőségeinket, hiszen lehetőség mindig van; ha nem látjuk, akkor változtassunk a nézőpontunkon.
Talán próbáljuk nem feltétel nélkül követni mereven a logikát, hiszen az nem veszi figyelembe az emberi erőt és gyengeséget; bízzunk a pozitív tett erejében.
Talán tanítsuk meg önmagunkat, tisztelni a másikat a hibáival együtt, és ne akarjuk, hogy mások tökéletesen cselekedjenek.
 Mindenekelőtt, maradjunk hűek az elveinkhez, és ne  bizonyos személyekhez.
 
Mindezekkel kapcsolatos párbeszédet így elkezdve, kívánjunk egymásnak egy sikeresebb jövőt és tegyünk minden nap valamit, a jobban működő világért!
Ez a levél az én lépésem mára, április 17-én Mosonmagyaróvárról, Lucas Csaba

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.