A francia államfő szerint elkerülhetetlen Európa "eliszlámosodása" - Nicolas Sarkozy ezt még tavaly év végén egy háttérbeszélgetésen jelentette ki a jobboldali Mozgalom Franciaországért nevű párt elnökének. A Törökország uniós csatlakozását, valamint a muzulmánok európai térhódítását ellenző Philippe de Villiers a témáról az európai parlamenti választási kampány utolsó napjaiban adott interjút a Keresztény család című francia katolikus hetilapnak.

Az alábbi sajtóközlemény azért kerül bemutatásra, mert amikor megemlítettem, hogy a balliberálisok épülnek be a Jobbikba, egyesek neveket követeltek. Mivel ez a honlap a magyar törvények betartásával üzemel és nem bújik az elérhetetlenség védelme mögé, ennek a kérésnek nem tudtunk eleget tenni.

Obszcén és antiszemita hangvételű levelet küldött egy, az Egyesült Államokban élő magyar zsidónak Morvai Krisztina. A Jobbik EP-listájának vezetője szimplán azt ajánlotta Barát Gábornak, hogy: Nagyon örvendenék, ha a magukat "büszke magyar zsidóknak" titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A Jobbik nem határolódik el a megnyilatkozástól.

Pesty Laci barátom mondta róla a műsoromban: Rózsa-Flores Eduardo volt a jobboldal Che Guevarája. Érdekes gondolat. Majd még visszatérek rá.

Jómagam egyetlenegyszer találkoztam vele személyesen. De leveleket váltottunk. Egyszer azt mondta – írta – nekem, hogy nagyon tetszett neki az Erdélyi történetek című novelláskötetem. S hogy "végig lehet bőgni az egészet", csak a "bőgésből soha nem lesz autonómia"… Sokat töprengtem akkor ezen. S gondoltam is, hogy bizony, abból soha. Amit Rózsa-Flores a horvátországi Szentlásznónál tett, az volt a nagyszerűség. A bátorság, a csodálatra méltóság. Milosevic vörös csillagos, nacionalista kommunistáitól védte a horvátokat s persze az ottani magyarokat. Abból a hősiességből lett nemhogy autonómia, de függetlenség. Rózsa-Flores Eduardo, amikor elment harcolni a horvátok oldalán, jó oldalon állt. Nem volt más jó oldal. S talán másik lehetőség sem.